20190720 - MAGOKNAK, Érintetteknek: NAGY-Bezáródások (és a Megtörés) Megszüntetése (5. rész)

 

2019.07.24.

            Szinte biztos jele a teremtőkben lévő Belső Megtörésnek az, ha a Közösségben „bányászás”, és főleg ha a fémes jellegű Belső-Megtartás „kitermelése” folyik (netán ezek mellé még más módon is „robbantások” történnek az Életet Megtartó Tér felszínén vagy mélyebb kiterjedéseiben).

            A fémes jellegű és egyéb más Belső-Megtartó-Tér-Részek a Közösség Életében nagyon fontosak

1. mind az egyedi teremtők ’Teljes’ (hiány-mentes, önálló, szabad) Életéhez,
2. mind a ’Kommunikációhoz’ (a Belsőben, és a társak egymás közötti ’kiáradásaiban’ is).

 

            Amely Közösségekben (mindig idegen behatásra) megkezdődik a „bányászat”, majd erre ráépülve gyorsan a pusztító eszközök / fegyverek és egyéb „gépek” „gyártása”, az mindig az ott élők Természetes Ön-Megtartásának és Tudatosságának NAGYON GYORS leépüléséhez vezet (és egyre szembeötlőbbé válnak a környezetet károsító kihatások), mert ezek a NAGYON DURVA ERŐSZKOS behatások szinte AZONNAL Megtörik a teremtők közötti (Belső és egyéb kiáradó) Természetes Összekapcsolódásokat / Kommunikációt.

 

         „…Fontos tudni, hogy Megtörés nem csak Élet-Megsértésből eredhet [az Életet Megsértőben, és abban, akinek megsérült az Élete (mindkettőjükben)]. (2) Sok olyan teremtő van, akiben valamilyen ’Nagyobb Eltávolodás’ az oka a Belső Megtörésnek.

          Néhány jellemző Nagyobb Eltávolodás:

• erőszak (kifejtése vagy eltűrése) hatására eltávolodás / elszakadás valamely [Eredőben Meghatározott vagy később Választott] ÖN-Jellegtől [akár az ÖN-Azonosságtól] > ez sokszor már szinte határos az Élet-sértéssel
• Tévedés / Megtévesztés / Figyelmetlenség (’óvatlanság’) miatti Eltávolodások
• idegen behatásra megzavarodás > ebből eredő bármilyen Eltávolodás
• Keveredettség [20180921 (elérhető ITT): ’Keveredésnek’ a VILÁGBAN azokat az ’érintkezéseket’ jelölik, amik megnyílásának nincs megfelelő egyetértésből megformált törvényes alapja, és ezért egyetlen érintett számára sem eredményezhetnek megtartható teremtéseket (pusztulással, erővesztésekkel járnak >>> az ilyen teremtések Tapasztalatai jellemzően az érintett MEGTARTÓKBAN ’Feljegyzésként’ válhatnak megtarthatóvá). A Keveredések zavart okoznak mind az egyedi teremtők lényében, mind a Közösségek áramlásaiban. Néha olyan súlyos zavarokhoz is vezethetnek, amik már a Teremtési Alapok torzulását vagy akár részleges vagy teljes bezáródását is eredményezhetik (>>> az egész közösség teljes pusztulását okozhatják).]
• (amely Közösségben van ilyen:) ’nemi ön-jellegtől’ való Eltávolodás, Szorosabb Összekapcsolódásból (családi, baráti Társas-ságból) való kiszakadás stb..”

 

         A „megzavarodás” valamivel lassabban nyilvánul meg azon Közösségekben, ahol a teremtők képesek már több Tapasztalatot / Tudást Berögzíteni a Középső és anyagi testükbe [20190529 – elérhető ITT][így több lehetőségük nyílhat e romlás Elhárítására], de a Tudatosság leépülése és az élet-erő rohamos csökkenése itt is szinte megállíthatatlan volt eddig.

       A Tudatosság leépülése szinte azonnali azon Közösségekben, ahol a MEGTARTÓ elsődlegesen az Áramlásokba rögzíti be (és így teszi elérhetővé) a Tapasztalatokat, és a teremtők még csak kevéssé képesek ezeket berögzíteni az anyagi testükbe [ez volt a helyzet az EGYEDISÉG Birodalmában: 20181017 – elérhető ITT]. Részben ez a Tapasztalat indított arra minden nagy-TEREMTŐT és Közvetlen MEGTARTÓT, hogy Új Harmoniát formáljanak meg a Közösségükben megformálható testekre (és Áramlásokra) vonatkozóan [a teremtő pontosan mit / milyen feltételekkel / milyen módokon ’emelhet be’ és rögzíthet be a Testébe az Áramlásokban berögzített Tapasztalatokból --- ezeket milyen tartamonként szükséges Értékelni és Ellenőrizni / Rendezni / ’rendbe tenni’ --- milyen új lehetőségek nyílnak az újonnan megnyíló Különleges Megtapasztalások útján > például közvetlenné válhat a FORRÁS-TÉRBEN berögzített Tapasztalatokhoz a hozzáférés, és ezek mennyiben rögzíthetők be a teremtők (Lényegi / Középső / Harmadik) Testébe stb].

 

            A Megtartó-Tér „Belsejének” Tudatos (és erőszakos, durva) megsértése („átformálása”), a belső és felszíni áramlások mielőbbi széttörése / átszerelése [mesterséges határokkal a természetes közösségek feldarabolása / szétválasztása, természetes utak járhatatlanná-tétele / az átjárhatóság ellenőrzéshez kötése] szinte biztos jele annak, hogy a Közösség valószínűleg minden tagjában Belső Megtörés is van.

 

Azért  ’könnyebb’ ma még a Kisebb vagy Nagyobb Szakasz-Lezárások és az ÁT-VEZETÉS során a Megtörések Kiigazítása,

mert ilyenkor nem csupán az egyedi teremtőkről GONDOSKODNAK különleges vagy különlegesEBB módon a MEGTARTÓK,

hanem maga az Életet Megtartó TÉR is minden esetben KIIGAZÍTÁSRA kerül.

A Tapasztalatok szerint

az Életet Megtartó TÉR KIIGAZÍTÁSA nélkül

legfeljebb csak „rövid életű” lehet a teremtők lényében megnyilvánuló minden ÖN-Igazodás és Rendezés.

 

A FÖLD Megújuló Világában

a Tér Belső Megtartó Részeinek a Gondozása

önálló Szolgálati-és-Irgalmi (és később ÉLŐTÉR jellegű) Különleges Teremtési Iránnyá nyílik meg / nyílt meg.

A TÉR e nagyon fontos Belső Megtartó Részei

a FÖLD-Világában

jelenleg

NAGYON KÜLÖNLEGES MEGÉRINTHETŐSÉGBE kerültek,

és csak azon MAGOK számára válhatnak ezek ’megérinthetővé’,

akik törvényes úton megnyitják az ehhez tartozó Különleges Gondoskodást.

 

A MAGJAI számára a FÖLDANYA Kiárasztotta ennek az Új Különleges Teremtési Iránynak a Megnyithatóságát.

Amely MAGOK megnyílnak az ilyen irányú Különleges Tudatosodásban,

azokat a FÖLDANYA azonnal elindítja egy olyan Belső ön-épülésben (és alapozó Tudatosodásban),

amelyben feltárja számukra e Belső Tér-elemek pontos lényegét és a belőlük felépült Új Rendszer (= Új Harmonia) lényegét.

E még Kipróbálás jellegben megnyitható Tudatosodást követően hozhatnak majd a MAGOK olyan Rendelkezést,

hogy ’Elköteleződnek’-e ebben a ma még Nagyon (!) Különleges Tudatosodásban,

amely csakis a FÖLDANYÁVAL megformált ’Kötő’-Szorosságban nyilvánulhat meg.

  

 

*****

 Megértést segítő néhány gondolat:

         „…Különös behatásra tehát ezen létezők „gyökere” / Befogadó-Alapja megsértésre / megváltoztatásra került azért, hogy képessé váljanak egy akkor „mesterségesen megformált új szervezet” (nem élő Közösség!) „hatalma alá beigazodni”. E Változtatás hatására élet-erejükben / Természetes ön-megtartásukban ezen teremtők jelentősen meggyengültek, és mivel az ALAP-ÁRAMLÁSUKBÓL immár alig voltak képesek élet-erőhöz jutni, „életük” ezt követően már csak úgy volt „megtartható”, hogy „megtanulták” „másoktól elvenni” mindazt, ami az „élethez kell” (másokra „kötéseket tettek”, amelyeken át „élet-erejük” egy részét folyamatosan magukhoz átvonták). E Változtatás ELTÁVOLÍTOTTA őket AZ-ÉLETTŐL, ám ezt kezdetben még nem ismerték fel. ELTÁVOLODVA a MEGTARTÓIK Természetes Gondoskodásától „életük” már nem volt „valódi élet” >>> és ezért jelenleg nagyon alapos ÉRTÉKELÉST igényel az, hogy az ezen „élet-szerű” megtapasztalásukból van-e bármilyen Megtartható Tapasztalat, amit élőn tovább-vihetnének [mivel maga az „út” „amin elindultak” „összeegyeztethetetlen az Élettel” > emiatt a Megtapasztalásaik nagy valószínűséggel csak Feljegyzések formájában maradhatnak meg].

        Megismétlem, mert fontos: ezen teremtők Tapasztalatai nagyon fontosak és értékesek A-LÉTEZÉS-EGÉSZE számára. Rávilágítottak arra, hogy akár egy teremtő (vagy egy kisebb Közösség) „önmaga-ellen-irányulása” / önnön-lényének élet-ellenes megsértése is milyen súlyos, több Birodalomra is kiterjedő NAGYON KEDVEZŐTLEN Változásokat (súlyos Megtöréseket / Bezáródásokat) eredményezhet, és így mennyire fontos a (MEGTARTÓI és egyedi) teremtőben olyan Biztos Ön-Megtartás és ehhez kapcsolódóan az Eltávolodásokat / Veszélyeket már nagyon korai szakaszban pontosan Jelző (belső és külső) rendszer / Harmonia felépítése, amely biztosan útját állhatja az Életet rontó / sértő megnyilvánulásoknak. Nagyon fontos, hogy az ilyen irányú Tapasztalatokból megformálásra kerülő ÉRTÉKELÉSEK minden érintett számára közvetlen úton elérhetővé váljanak. Így habár e teremtők Tapasztalatai a saját teremtő-lényükben Való formájában nem válnak megtarthatóvá, FELJEGYZÉSEKBEN a számukra és mások számára is megtartottak maradnak…”

 

            A „Szervezetek” létrehozása az elindítók részéről tudatos teremtés volt, és valószínűleg sem a későbbi „tanítók” (kiképzők), sem a tanítványok nem voltak kezdetben tudatában annak, hogy milyen súlyos következményekkel jár ez az önmagukon megkezdett Kipróbálás (kísérlet) [vagyis az, hogy TUDATOSAN „leválasztják magukat” „Az-Életről” (= a törvényes MEGTARTÓJUKRÓL) annak érdekében, hogy egy jellemzően néhány személy által megformált „AKARAT” „irányítsa” őket].

            Ez a Közvetlen MEGTARTÓTÓL (és így az Eredő-nagy-TEREMTŐTŐL!) való (Élet-ellenes) Eltávolodás volt eddig ezen teremtőken a közvetlen oka annak, hogy még akkor sem tudták önnön lényükben megnyitni a Szolgálatot, ha eredendően olyan Birodalomhoz tartoztak, amely Birodalomban mára valósan megnyithatóvá válhattak a Különleges Teremtések. Mivel „fellazult” (leginkább közvetetté vált) a közvetlen összekapcsolódás az Eredő-nagy-TEREMTŐVEL, a teremtő nem tudta az (Ön)Lényegében „berögzíteni” (és/vagy abból tovább-vezetni) a Különleges Teremtés Megnyitását.

         Már maga ez az ön-megtartást meggyengítő kísérlet is súlyos károkat [és mostanáig, a FORRÁS-TÉR megformálásáig kiigazíthatatlan Megtöréseket és Bezáródásokat!] eredményezett >>> az igazán nagy baj viszont az volt, hogy TUDATOSAN KILÉPTEK A KÍSÉRLETHEZ MEGFORMÁLT TÉRBŐL (a „Szervezetből”), és olyan más Térre / Közösségekre / létezőkre is KIÁRASZTOTTÁK ezeket a kísérleti megnyilvánulásokat, akik ebbe tudatosan nem egyeztek bele [mert fel sem tárták előttük, hogy „mit zúdítanak rájuk”]. Ez a keveredés tipikus esete, amely a Tapasztalatok szerint MINDIG MEGTÖRÉST EREDMÉNYEZ az érintettekben:

>>> ’Keveredésnek’ a VILÁGBAN azokat az ’érintkezéseket’ jelölik, amik megnyílásának nincs megfelelő egyetértésből megformált törvényes alapja, és ezért egyetlen érintett számára sem eredményezhetnek megtartható teremtéseket (pusztulással, erővesztésekkel járnak >>> az ilyen teremtések Tapasztalatai jellemzően az érintett MEGTARTÓKBAN (csupán) ’FELJEGYZÉSKÉNT’ válhatnak megtarthatóvá). A Keveredések zavart okoznak mind az egyedi teremtők lényében, mind a Közösségek áramlásaiban. Néha olyan súlyos zavarokhoz is vezethetnek, amik már a Teremtési Alapok torzulását vagy akár részleges vagy teljes bezáródását is eredményezhetik (>>> az egész közösség teljes pusztulását okozhatják).]

 

20090830 II. (elérhető ITT):

    „…Korábban a Napfonat területét sokan egyfajta „harchoz” [túlélési harchoz] rendelték: az eredendő kapcsolódások helyét „energia-elszívó” szerepűvé tették. Ennek oka az volt, hogy a testében élő Lélek a Földhöz kapcsoló legalsó csakráitól le volt választva, így gyakran megesett, hogy feladatai teljesítéséhez nem jutott ÖnMaGán keresztül kellő föld-energiákhoz, és ezért az egyébként kapcsolódásokra rendelt alsóbb területével (Napfonat) próbált meg rákapcsolódni mások energiáira. Ezek kezdetben csak „óvatos tapogatózások” voltak, amelyek azt voltak hivatottak biztosítani, hogy kapcsolatok létesítése által biztosítható legyen egy-egy feladat ellátása és megtapasztalása. Idővel egyesek tudatosan erősítették ezt a kapcsoló-képességüket a „maguk akarata által irányítottan mások rovására”… Ma már ilyen jellegű elszívó kapcsolódások a Napfonat területéről és területén (és máshol sem) nem működhetnek, mert az ilyen mások energiáját elvonó működés a Földanya „tiltó listáján” szerepel, és aki ilyen módon próbálna még ma is energiákhoz jutni, azokhoz a Földanya küldi a megfelelő „Lebontó” energiákat.

 

Elisabeth Haich: Beavatás (I)(Zürich, 1954):

       „…A legnagyobb meglepetésemre valami egészen más történt, amire nem számítottam. Miközben a férjem mellett álltam, és egy gondolatra vártam, egészen pontosan éreztem – sőt, láttam! -, hogy gyomrának tájékáról egy nyolc-tíz centiméter átmérőjű áramlat tör elő, és testemet – ugyancsak a gyomrom tájékán – lasszóként körülöleli. Ezt úgy éreztem, mintha a férjem testéből előbukkanó áramlat nagyon fimon, sűrű ködhöz hasonló, de mégis fizikailag létező anyagból állt volna. Miután teljesen körülölelt ez az anyagszerű sugár, jól érzékelhetően az egyik irányba kezdett húzni, úgyhogy kénytelen voltam egy lépést tenni. Azután egyre csak vonszolt valamerre. Valahányszor rossz irányba léptem, érezhető erővel visszarántott, és a megfelelő irányba terelt. Így jutottam el az ablakhoz, ahol a férjem materializálódott akarata megállított. Ekkor újabb meglepetés ért: a szokásos módon lefelé csüggő szabad karom hirtelen a magasba lendült, súlytalanná vált! Addig egyáltalán nem gondolkoztam el azon, hogy a karom a Föld által kifejtett nehézségi erő miatt lóg lefelé, hiába tanultam az iskolában a gravitációról. De ott, az ablak mellett közvetlenül érzékeltem, hogy a karom elveszti a súlyát, és a Föld vonzerejétől megszabadulva, magától felemelkedik. Miközben a levegőbe emelkedett, a függönyt is fellebbentette. Egyetlen izmomat sem feszítettem meg, úgy tetszett, mintha a férjem napfonatából (plexus solaris) kiáramló massza támasztaná alá a karomat. Ez a massza azután előrenyomta a fejemet, úgyhogy az orrom az akaratomtól függetlenül az ablaküveghez nyomódott. Ebben a pillanatban elvált a massza a testemtől, én pedig megint szabadon tudtam mozogni.  

       Egymásra néztünk. Mindkettőnk arcára kiült az izgatottság. Rám egészen megrázó hatás gyakorolt az új élmény, az, hogy az emberi akarat a napfonatból kiáramolva szó szerint egy másik ember testére tapadhat, polipkarként átölelheti, még a nehézségi erő ellenében is hathat. Ez az „anyag” olyan benyomást keltett bennem, mintha az égbolton átívelő Tejúthoz hasonlóan miriárdnyi ködszemcséből állna, amelyek szorosan egymáshoz kapcsolódva mind egy irányban áramlanak.

       Férjem is izgatottá vált, mivel nem értette, hogyan lehetséges, hogy robotként hajtottam végre összes gondolatát – azt, hogy az ablakhoz menjek, megemeljem a függönyt, és kinézzek az ablaküvegen. Elmondtam, hogy napfonatából egy általam anyagszerűnek érzett áramlás bukkant elő. Rögtön hozzátettem azonban, hogy szubjektív megítélés kérdése, hogy mit tekintünk anyagnak. Valamilyen erő révén alakul ki bennünk az az érzés, mintha anyaggal kerültünk volna kapcsolatba. (…)

         Családunk minden vasárnap egybegyűlt a szüleim otthonában, így aznap odamentünk. Elmeséltem, mit tapasztaltunk, mire természetesen az egész család azonnal kísérletbe akart kezdeni. Először mamával együtt álltam föl. A többiek síri csöndben hallgattak, és megpróbáltak semmire sem gondolni, mivel ebben a felfokozott tudati állapotban olyan érzékeny voltam a jelenlévők gondolataira, hogy könnyen megzavarhatták volna a kísérletet.

         Mamával megint új élményben volt részem. Az általa kibocsátott áram gyengébb, finomabb és jóval kisebb átmérőjű volt, mint férjemé. Aztán ugyanezt a kísérletet megismételtem a különböző nagybácsikkal, nagynénikkel és egyéb rokonokkal… Volt egy nagybácsim, aki általában nehezen összpontosított, és sokszor tétovázott a döntéseiben. Nos, az ő „árama” vastag és erős volt, de az áram összetevő részecskéi nem ugyanabba az irányba áramoltak, hanem véletlenszerűen ide-oda csapongtak, ami meglehetősen kaotikus hatást keltett. Igen nehéz volt rájönni, mit is akar tulajdonképpen. Az egyik nagynéném felől nagyon vékony, de szúrós, igen éles, merev, kemény drótra emlékeztető áramot érzékeltem. Ő általában nagyon agresszív volt. Hasonlóképpen figyeltem meg az összes többi résztvevőnél a csak rá jellemző akaratkiáramlást.

        Új világ nyílt előttem! Új jelenségeket kezdtem megérteni, amelyeket korábban csak éreztem, sejtettem, vagy észre sem vettem. Egy pillanat alatt világossá vált, miért érezheti magát az ember egy szóbárbaj után olyan fáradtnak, mintha testileg birkózott volna. Azt is megértettem, hogy lehet, hogy a másokkal való együttlét néha teljesen kifáraszthat, máskor pedig felfrissít, és erőt ad. Kézzel foghatóvá vált, mi a szimpátia és az antipátia: adakozó, illetve elnyelő kisugárzás. Az előbbi erőt sugároz, az utóbbi polipkarként tapad az emberre, és erőt szív el tőle. Az ilyen emberek a kísérletek során annyira elgyengítettek, hogy reszkető térddel, teljesen kimerülten kellett leülnöm, és csak bizonyos idő elteltével tudtam magamat annyira összeszedni, hogy folytassam a kísérletezést. (…) Ekkor olyan tényt is megismertem, amelyen emberi akarat nem változtathat, nevezetesen, hogy a kiművelt, magukon uralkodni képes emberek egészen más sugárzást bocsátanak ki magukból, mint az alacsony igényekkel rendelkező, önuralom nélküli, csak a primitív vágyak kielégítésére törekvő személyek. Ez a jelenség természetesen független az egyén társadalmi helyzetétől! Erdőben vagy hegyoldalban magányosan élő, a civilizációt gyakran egyáltalán nem ismerő embereknél néha tisztább és magasabb rendű rezgést érzékeltem, mint néhány magas képzettségű, olvasott, de teljesen egoista beállítottságú személynél. Ezeket a kisugárzásokat lehetetlen elrejteni, letagadni vagy meghamisítani. Rögtön elárulják, kivel van dolga az embernek.

        A kísérletek során még egy érdekes megfigyelést tettem. Ha valaki olyasmit akart tőlem, ami a neveltetésemnek ellentmondott, akkor neveltetésem falként állt kettőnk akarata közé, és csak a legnagyobb erőfeszítés árán tudtam végül ezt a falat valósággal átrobbantani.

       Ezek a kísérletek mindig nagyon kifárasztottak, ugyanis még ha pozitív beállítottságú személyekkel végeztem is őket, először ki kellett üríteni a tudatomat, hogy a másik akaratát átvehessem, vagyis hogy azt magamban tudatossá tehessem, és a rezgéseket ilyen módon a saját idegrendszerembe vezessem, a saját kisugárzásom lehető legnagyobb mértékű elfojtásával. Ez jelenti a legnehezebb feladatot. Idegrendszerünk a saját rezgéseinkre állítódott be, ellenállóereje a saját életáramunkhoz igazodott. Minden változás megerőlteti az idegeket, mivel olyan áthangolás következik be, amely akár lefelé, akár felfelé irányul, mindig megviseli az idegrendszert. Már az is nagyon káros, ha magunkban élünk át ilyen áthangolódást, legyen szó ijedelemről, érzelemkitörésről, vagy akár rendkívüli örömérzésről. Érthető, hogy ha idegeink egészen idegen rezgésekre hangolódnak rá, amelyek nem csak rezgésszámban, hanem egyéb sajátosságaikban is alapvető eltéréseket mutatnak a miénktől, elfáradunk, vagy akár károsodásnak is kitehetjük magunkat. A rezgés jellegének nagy eltérései esetén súlyos károsodással, idegi jellegű megbetegedésekkel, túlzott ingerlékenységgel vagy ideggyulladással lehet számolni. Így érthetővé válik, miért betegednek meg bizonyos túlérzékeny emberek rejtélyes módon újra meg újra egy adott környezetben. Emellett szembe kell még nézni egy egészen nagy veszéllyel, amely minden médiumot fenyeget, sőt az esetek többségében elkerülhetetlenül be is következik, nevezetesen azzal, hogy a médium elveszíti a saját egyéniségét. Minden rezgést átvesz, ha azonban azokat nem tudja feldolgozni, a magáévá tenni, akkor maga is zavarodottá, megbízhatatlanná, gyenge akaratúvá válik! Játékból senki ne próbálkozzon ilyennel! Egész könyvtárakat lehetne összeállítani olyan szomorú történetekből, amelyekben különböző médiumok mindenféle benyomásoknak engedelmeskedő, akarat nélküli robotokká váltak, ellenállóképességüket elvesztették, és végül szélhámosként „lepleződtek le”. Nem is csoda! Éppen médiumi képességeik következtében veszítették el akaraterejüket, és váltak nézőik játékszerévé. Magam is tanúja voltam, hogy egy rendkívüli képességekkel rendelkező és kezdetben valódi jelenségeket produkáló asszony idővel egyre többet veszített saját egyéniségéből, az emberek kívánságainak képtelen volt ellenállni, és olyan nagy volt benne a szereplési vágy, hogy amikor az ismeretlen erő nem jelentkezett, csaláshoz folyamodott. Működésének óriási botrány vetett véget. A tudatlanok győzelmi mámorban úsztak, és azt állították, hogy az összes jelenség kezdettől fogva csalás volt. Nem! Nem volt minden csalás. Az asszony éppen igazi médiumi tulajdonságai miatt vált annyira egyéniség nélkülivé és akaratgyengévé, hogy végül szélhámos lett. Saját magamon is megfigyeltem ezeket a hatásokat. Magamat nem akartam becsapni, az igazságra voltam kíváncsi, de közben tapasztaltam a kíséretek káros következményeit. A kérdéshez kellő tudatossággal álltam hozzá, és az akaraterőm is kellően erős volt ahhoz, hogy az idegen rezgéseket legyőzzem, és minden egyes kísérlet után újra visszatérjek „saját magamhoz”. Azonban ezeknek – és később az összes spiritiszta kísérletnek – éppen azért vetettem véget, mert az idegen hatások leküzdésére tett erőfeszítéseim túlságosan kimerítettek és felzaklattak. (…) Kísérleteim során meggyőződtem arról, hogy az ember éppúgy „átveheti” érzékelheti és kinyilváníthatja a saját akaratát a tudatalattijának valamilyen rejtett tartományából, mint egy idegen lényét. (…)

        Gondoljuk csak el: ha egyetlen ember akarata elegendő ahhoz, hogy egy másik ember karja a levegőbe emelkedjen, vagyis hogy a Föld nehézségi erejét legyőzze, akkor hol húzódik a lehetőségek határa? Amikor megismertem ezeket a tényeket, megértettem a nálunk, Nyugaton „levitációnak” nevezett jelenséget, amelyet Tibet bizonyos kolostoraiban rendszeres gyakorlással még ma is megvalósítanak. Anélkül, hogy bármit is hallottam volna ezekről a tibeti gyakorlatokról, kísérleteim ugyanezekhez az eredményekhez vezettek. Itt Európában is ismert ez a jelenség, és megbízható források szerint Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Assisi Szent Ferenc nem is egyszer, hanem több alkalommal, néha akár órákig is a levegőben lebegtek. Tudom, hogy ez lehetséges, mivel a saját akaratunk ugyanúgy fejti ki a hatását, mint egy idegené. Nagy akaraterővel pedig még a nehézségi erő is leküzdhető bizonyos időre.

       Velem is megtörtént már, hogy egy kísérlet során képtelen voltam valakinek az akaratát magamban tudatosítani, és akkor a gondolatát sem sikerült megvalósítanom. Ilyen esetekben az a bizonyos masszaszerű jelenség súlyként nehezedett a mellkasomra, nehezen tudtam lélegezni, és úgy nyögtem, mintha a halálomon lennék. Megkértem, próbáljon jobban koncentrálni. Amint felismertem és végrehajtottam az akaratát, megkönnyebbülten lélegeztem fel, a nyomás egy csapásra megszűnt! Ennek nyomán az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az asztma sok esetben nem más, mint egy másik ember láthatatlan akarata, amely súlyos teherként nehezedik a betegre. Ez a láthatatlan, meg nem valósított akarat az ember tudatalattijából is származhat, és betegségeket okozhat anélkül, hogy a beteg tudná, a saját akarata felelős az állapotáért.

      Az élet ilyen láthatatlan küzdelmekből áll, amelyek során egyszer alulmaradunk, máskor felülkerekedhetünk a nehézségeken.

      Ezek a kísérletek és az általuk szerzett tapasztalatok kiváló iskolát jelentettek a számomra. Lehetőséget teremtettek arra, hogy alapos betekintést nyerjek az ember tudatalattijába, és komoly ön-, valamint emberismeretre tegyek szert. Bebizonyosodott előttem, hogy lehetséges más élőlény gondolatainak átvétele, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez milyen hihetetlen nehézségekkel jár. (…) A legkülönfélébb körökben eltöltött sok-sok év alatt számtalan katasztrófának, rögeszmének, öngyilkosságnak, idegösszeomlásnak, súlyos lelki betegségnek voltam tanúja, amelyeket a spiritizmusnak nevezett felelőtlen játszadozás váltott ki. Jószándékú és becsületes, de teljesen tudatlan és a pszichológiában járatlan emberek vettek részt a szeánszokon! A tudatlan személyek olyan erőket hívnak életre, amelyeket egyáltalán nem ismernek, és azt sem tudják, honnan származnak. Nincs is hatalmuk az ilyen erők fölött, teljesen kiszolgáltatottak velük szemben. Spiritizmussal csak olyanoknak szabadna foglalkozni, akik nem hagyják befolyásolni magukat, alapos pszichológiai ismeretekkel és nagy tapasztalattal rendelkeznek, és rendkívüli tudatos akaraterő, valamint önuralom jellemzi őket…”

 

Az írás folytatódik a 6. részben, elérhető ITT