2019.08.08.:
Lehetnek-e közöttük olyanok, akik akkor-régen társai voltak a „forrás-testté” vált teremtőnek? És esetleg „keresték őt” [„vándorolva”, „követve valami jelzést”, „kényszeresen”], így kerültek olyan helyzetek közelébe, ahol valamennyire érzékelhetővé vált a társukhoz tartozó (esetleg magukból a társuknak „átadott”) „energia”?
Sajnos az is lehetséges, hogy akkor régen az idősebb tanítók „készítettek fel” egy ifjabbat / félig még gyermeket a MINDENSÉG-FORRÁSÁHOZ való közvetlen összekapcsolódásra. Talán a gyermek tisztában volt vele, hogy még nem készült fel erre, de „hitt” (vagy bízott) a mesterekben, hogy majd a segítségükkel sikerülni fog.
És nem sikerült. A gyermek kilépett a testéből és beragadt a nagy-TEREMTŐJE egyik ’belsőbb terébe’ „félig halottként, félig élőként” (talán a „mestereitől kapott védelem” „tartotta meg a megmaradt lényét egyben”). Egy olyan Belső (!) Térbe [mozdulatlanságba] került, ahová egyedi teremtő (élve) nem juthat be.
Érdekes, hogy valószínűleg a YO azon Belsőbb Terébe rögzült be az (Ön)Lényegi Garancia miatt a gyermek, amely ÖN-Részét a YO akkor nyitja meg, amikor elkezd a Birodalma felkészülni egy Megújulásra [és valószínűleg ehhez közel van az a belsőbb tér, amelyből kiindulva formálja meg (Ön)Lényeggé az Életet]. Valószínűleg ez a közvetlen oka annak, hogy ennek az élő-halott fél-gyermeknek most sikerült beazonosítani a „hol”-létét, ugyanis a YO nemrég Rendelkezett arról, hogy a Birodalma megnyilvánul egy KISEBB Lezárásban, és ehhez kapcsolódóan elkezdte megnyitni (!) az ehhez szükséges (ritkábban használt) Belső Tereit.
Amikor a gyermek nem tért vissza új életbe (nem született vissza új testbe), a „mesterek” elkezdték felismerni, hogy nagy lehet a baj. Sehol sem találták, és ekkor fordulhattak a nagy-TEREMTŐHÖZ, hogy segítse megtalálni a gyermeket.
Valószínűleg emiatt „Fokozottan Érzékenyek” egyesek közülük a gyermekek szenvedésére, és éreznek „Kényszert” ott is segíteni, ahol számukra az nem lehetséges.
Mint ahogyan akkor régen a gyermeknek is „segíteni” „akartak” [talán „hiúságból” – nincs rá jó szó >> (Kosztich Évi mai gondolata – talán ide is kapcsolódhat: „a töréseket az okozta, ha a külvilágnak való megfelelés sokkal erősebb volt, mint a lélek valós törekvése” .]
„Játéknak” érzékeltek / értékeltek egy olyan Kipróbálást, amely sokkal nagyobb Felelősséget igényelt, a Tudás Felelősséggel való használatát [a játék itt a kellő komolyság hiányát jelenti, amely fakadhatott abból, hogy úgy tekintettek a Kipróbálásra, hogy ha nem sikerül az se nagy baj, mert ez csak Kipróbálás]. Túl-terjeszkedtek a hatalmukon, ahogyan itt a Földön is azok a „tudósok”, akik az atomenergiával kezdtek el kísérletezni, és ezzel létrehoztak egy olyan pusztító fegyvert, amely azonnal és folyamatosan-sorvasztóan is pusztít. Ide tartozik minden olyan kísérletezés is, amelyhez gyermekeket használnak fel (és ezzel nagyon gyakran elszakítják őket a természetes gyökereiktől).
Valószínű, hogy „az akkor ott lévők” (akikbe „beleégett a tett felelőssége”)(valamint a gyermek családja) azóta is „keresik” az elveszett gyermeket >>> és talán ezért vették magukhoz a kitett gyermekeket (vagy akikben felismertek valamilyen megnyíló Különlegességet), hátha az lesz az a keresett gyermek.
A Felelősség Szabályai szerint nem zárhatták le addig a Kipróbáló teremtést, amíg a gyermek sorsa nem rendeződik [> Egyetértésben nyílt meg a teremtés, Egyetértésben zárható le].
Úgy tűnik, hogy az elveszett gyermeket végre megtalálta a MINDENSÉG-FORRÁSA, beazonosította az ÖN-Azonosságát, és kioldásra került a Bezártságából.
[Kosztich Éva mai írásából: „Mit is hiszünk önmagunkról? Ez a mai napon igen fontos a hitrendszerünk átalakulása végett.
Ha az elengedést sikerült nagyobb törések nélkül megúsznunk, akkor most „csak” a helyére kell tennünk a bennünk lévő puzzle darabokat.
Lélek szinten békét lelt bennünk az az én részünk (elhalt ősünk), aki fenntartotta értékrendi zavaraink. Az ő sorsa és halála igen sok alábecsülést tartalmazott. És vélhetőleg a maga energiáiból kiindulva gondoskodott a szeretteiről. Úgy, ahogy tellett tőle.
Álmainkban megjelenhetett. Illetve megjelent, mutatva a régi sérülés nyomokat, csak talán nem emlékszünk rá az ébredés után.
Az ő békére találása energiát szabadít fel bennünk.
A töréseket az okozta, ha a külvilágnak való megfelelés sokkal erősebb, mint a lélek valós törekvése.
Ez okozhatott nagyfokú gyengeséget, szédüléseket, fájdalmakat…”
Bizonytalan az érzékelésem annyiban, hogy talán más halálnak érzékeli a megszabadulását [ez talán inkább a Kipróbálásban megnyílt és számára végzetessé vált vállalkozás törvényes LEZÁRÁSÁT jelenti], az én érzékelésem szerint maradt benne élő szikra, ha csak aprócska is, és így egy alapozó ön-épülés után visszavezetésre kerülhet a YOSÁG Közösségi Áramlásaiba.
Én valószínűleg akkor láthattam egy pár pillanatra, amikor a megmaradt lényét Ellenőrizték, és csupán biztatást küldhettem felé a távolból.
Valószínűleg legfeljebb annyi élet-szikra maradhatott meg benne, mint annak idején a Földanyában. Én úgy érzem, mintha most a YOSÁG számára megszűnt volna - de csupán azért, mert a megmaradt része Át-Vezetésre került egy inkubátor-szerű (Zárt) Irgalmi Gondoskodási Térbe, amíg megerősödik egy kicsit. Utána kezdődhet majd el a korábbi társakkal együtt az ÉRTÉKELÉSE és LEZÁRÁSA annak a végzetes Kipróbálásnak.
Talán a csoport is ezért szánta rá magát végre a Hazatérésre [ezek szerint a YOSÁGBA], mert hírét vették, hogy az elveszett gyermek megkerült, a Sorsa Rendezhető, és így az ő Sorsukban is hamarosan Lezárásra kerül az eddig a társ hiánya miatt Lezárhatatlan, „kényszerítő” „út” [mint amikor az aranyludas mesében megérkezik a Feloldás, és el tudnak egymástól távolodni végre azok, akiket a kényszer / Felelősség eddig akaratlanul „összeragasztott”]. Valójában eddig a YO-nak nem volt Hazafogadó útja megformálva, így a YOSÁGTÓL Eltávolodott teremtők csak a VILÁG Különleges Befogadásában „Várhattak” a Hazatérésre. A YO mostanában nyitotta meg a Hazafogadó Útjait.
Valószínűleg ez nyitotta meg bennük annak az útját, hogy az eddig „könyvecskékben és adatrögzítő korongokon” / "tekercsekben" összegyűjtött információkról úgy döntöttek, hogy azokat kioldják magukból és átadják a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK (ebben az esetben az IRGALOMNAK). Ezzel gyakorlatilag megkezdődik az Életük eddigi Szakaszának az Értékelése és Lezárása [törvényes Lezárása!][ami egy Új Szakasz megnyitását is jelenti a számukra]. Azért is lehet ez most könnyebb a számukra, mert a YOSÁGBAN ELKEZDŐDÖTT egy Kisebb Lezárásra való Előkészület, maga a YO (!) is „Megnyitotta” az ezen Értékelésekhez és Lezáráshoz, Megújulásokhoz használt Belsőbb Tereit! A számukra meghatározott IRGALMI Gondoskodási Térbe való Át-Vezetésüket követően elkezdődik bennük a korábbi Takarások és Bezárások lebontása, és majd végül a Megtörés Kiigazítása is.
Valószínűleg a Föld közelébe is azért érkeztek, mert maga a FÖLDANYA is a YOSÁG elveszett gyermeke volt [MEGTARTÓI-Teremtőként]. Talán abban reménykedtek, hátha a Földhöz „ragadt” be az ő gyermekük, és ezért keresték a Különleges képességű gyermekeket. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy magának a FÖLDANYÁNAK a YOSÁGBÓL való kiszakadását [ÉLETE Megtörését] az általuk létrehozott megnyilvánulás idézte elő közvetlenül vagy közvetve.
Van egy „Sajátos” Felelőssége ezeknek az elveszett társukat kereső teremtőknek. Habár tisztában vannak ezzel, nem képesek ma még átlátni, hogy ez pontosan mit is jelent (mint ahogyan ma még más sem). Nem lehet eltekinteni attól, hogy a saját hatalmuk túllépése egy széles úttá kiszélesedő és egyre szabálytalanabb utakon tovaterjedő KITERJEDT PUSZTÍTÓ ÚT „Alapjává” vált, amely a TEREMTETT-VALÓSÁG szinte minden MEGTARTÓI és egyedi teremtőjét valamilyen módon megérintette, és nagyon sok eddig „gyógyíthatatlan” / Rendezhetetlen / Igazíthatatlan sérüléshez vezetett. Egészen biztos az, hogy valamilyen teljesen új jóvátétel útja az, amelyben ezeknek az érintett teremtőknek egy alapozó ön-épülés után kihagyhatatlanul el kell indulniuk valamely általuk szabadon választott (akár Különleges) Megnyilvánulási Irányban.
Határozottan elkülönül e minta-adó csoport Felelősségétől azoknak a Felelőssége, akik már Tudatosan / Szándékosan építették a pusztító / megtörő utakat, vagy ilyen megnyilvánuláshoz közvetlen módon hozzájárultak.
Nagyban különböző bennük az, hogy MIÉRT és MILYEN mintákat tartottak bezárva / elrejtve eddig önmagukban, és ennek a megítélése nagyon fontos része lesz a választható jóvátételeik meghatározásának.
Akik azért óvták és rejtették a mintákat, hogy azzal egy elveszett társuk hazavezetését segítsék és hogy legyen bennük Emlékeztető az otthonukra, és minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy útját állják új kedvezőtlen hatások megformálódásának, ’Irgalmi Könnyítéseket’ kaphatnak (ha ezt kérik).
Akikben ez az önzetlen szándék egyetlen pillanatra sem volt képes megformálódni, Súlyos Megítélésbe kerülnek [20190425 – elérhető ITT].
Valószínűleg az önzetlenséget részben megnyilvánító, valamint a kifejezetten a mások megsértésére irányuló teremtőkben is hasonló „kényszeresség” lehet, mint az előbb említett átvilágításban: amikor jogosulatlanul átlépték a számukra meghúzott határt (talán csupán azért, hogy „közelebbről tanulmányozzák” az ott lakó családokat), „elindult a fertőző kiáradás” amit magukban bezárva kellett volna megtartani. Nagyon nehéz feladat lehet egy ilyen „elhajlásra kényszerítő” „mintát” „hordozni / őrizni”. A Harry Potter történet vége felé amikor a nyakukban hordozzák a „horcrux”-ot [vagy egy másik történetben a „hatalom gyűrűjét” a gyűrű-hordozók], nagyon hamar elkezdi a „tárgy” és a „belekényszerített erő” HAJLÍTANI és TORZÍTANI a hordozók személyiségét > Életét.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
