III.
2019.11.27.
Sok munkában megjelenik feladatként a férfi és női forma 
harmonikus összekapcsolódásának újbóli megformálása. Nem csak az éppen megélt párkapcsolat szintjén, hanem ’A-Közösség-Egészében’.
Jelenlegi megértésem szerint ’nem értelmezhető’ és nem is Rendezhető „külön-külön” ez az eredendően ’párossá’ megformált ön-jelleg (a férfi és női út / forma).
Mivel a Földön a FÉRFI ÉS NŐI FORMA EGYMÁSHOZ KAPCSOLÓDÁSÁNAK valószínűleg MÁS az ALAPJA / CÉLJA (alap-harmoniája) mint más Közösségekben,
itt a Földön
A FÖLDRE JELLEMZŐ HARMONIA SZERINT TUDUNK RÉSZT VENNI ENNEK AZ ALAP-KAPCSOLÓDÁSNAK A RENDEZÉSÉBEN.
Azt tudjuk itt megtapasztalni és megérteni, hogy
EBBEN A KÖZÖSSÉGBEN
hogyan lehet a férfi és női formában élőknek „egymással is” harmoniában élnie.
Leginkább a PÁRKAPCSOLATBAN és EGYES TEVÉKENYSÉGEK során van nagyobb (meghatározó!) jelentősége a választott nemiségnek. Életünk EZEN RÉSZEIBEN fontos, hogy megtaláljuk a harmoniát a párunkkal. A többi kapcsolódásunkban inkább ’Az-Életünkkel’ és egyéb megtapasztalásra-választott ön-jellegünkkel vagyunk jelen, kevésbé fontos a nemi jelleg.
Sokszor visszaköszönő gondolat az, hogy a párkapcsolatban [ez talán a válaszható egyik legszorosabb összekapcsolódás a Közösségekben a gyermek-és-szülő kapcsolat mellett] a nőiség akkor tud igazán kibomlani / élővé válni, ha ’ott van’ a társ férfiként (és természetesen megfordítva is igaz ez). Valójában ekkor van ’értelme’, és ekkor tud megnyilvánulni ez a nemi jelleg.
Ha a pár tagjai közül valamelyik nincs a helyén, a másik is inkább csak „takarék-lángon” tud a választott nemi jellegében megnyilvánulni.
Itt a Földön a férfi jelleg elég hosszan egy „várakozó” jellegbe „záródott be” [20190720(1.r.) – elérhető ITT]. Nemrégen elkezdődött ebből a kioldódás, és ez reményt ad arra, hogy a férfi és női alap-kapcsolódás rendeződése végre az egyedi teremtők életében is elkezdődött.
Valószínű, hogy a különböző Közösségekben
-
nem csak a férfi és női összekapcsolódás ’alap-harmoniája’ más [milyen okokból / célokért, milyen formában, mennyire szorosan / mennyire tartósan kapcsolódhatnak egymáshoz]
-
hanem különböző az az ’eredő-ok’ is, ami miatt egymástól eltávolodtak.
Ezért minden Közösségben először azt kell nagyon pontosan meghatározni, hogy hol volt az a ’pont’ a Közösség Életében, amikor az ’alap-harmonia’ „megbomlott”. Az akkori (tudatos vagy tudattalan) „elváltozást” kell nagyon alaposan Értékelni. [20100513 - elérhető ITT]
-
Lehetséges, hogy magába az ’alap-harmoniába’ lesz szükséges valamilyen újabb Egyetértést (szabályt?) belefoglalni a Rendezés érdekében [azért, hogy a női és férfi forma együttélése harmonikussá lehessen].
-
Ha „csak” valamilyen „idegen” rész zavaró behatása nehezíti a harmonikus pár-kapcsolódás megnyilvánítását (de nem szükséges változtatni az ’alap-harmonián’), akkor meg kell erősíteni a meggyengült ön-részeket.
Zavaró az, hogy a Földön „idegen” (más Közösségekből eredő / más Közösségekre jellemző) nehézségekkel is megterhelődött („keveredett”?) az itt élő férfiakban és nőkben megformálódott saját [a FÖLD Közösségéből eredő] sérülés. Ezt írtam úgy, hogy „idegen szerepek” is nehezítik annak a Felismerését, milyen a Földön megélhető harmonia a férfi és nő között.
„Kívülről” („Kint”) olyan sok egymásnak is ellentmondó vélemény van arról, hogy milyennek is kellene lennie egy nőnek és egy férfinak, hogy ha bárki is megpróbálna ezeknek megfelelni, az rövid időn belül erőtlenné válna (valószínűleg valamely része túl-formálása miatt, ami miatt egy másik fontos ön-részét elhanyagolja), vagy akár zavarodottság is megformálódhatna benne.
A „társadalmi elvárások” mára teljesen félrevezetőek, leginkább talán azt „tanítják”, hogyan legyen a férfi és nő „munkaerő, adófizető” és felelős „szavazó”-„polgár”, és „család-fenntartó” a munkaerő utánpótlás és „fizetőképes kereslet” biztosítása érdekében.
Csak „belülről” lehet rálátásunk arra, hogy ott-ahol-vagyunk-éppen (akár a családban, akár barátként, társként) mit tudunk tenni a női és férfi jelleg gyógyulásáért. A családban megtanultakat, a más példájából megtanultakat jól kell használni: megtartani és továbbadni ami érték, és kijavítani a saját (!) életünkben azt, amit jobbá kell vagy lehet tenni.
Fontos, hogy egy Közösségben mi a párkapcsolat Célja és Alapja.
A Földön (és valószínűleg a YOSÁGBAN) a párkapcsolat CÉLJA a teljesebb / mélyebb ön-megismerés és megismerés. Ennek érdekében kerülünk (sok megélhető fokozatban) ’egymáshoz közelebb’. A közelebb kerülés ALAPJA a Megbecsülés [20190926 – elérhető ITT](ennek formája a Földön a Tisztelet) és a Szeretet. A Bizalom minden harmonikus megnyilvánulás alapja.
Talán először ezeket az ’alapokat’ szükséges magukban a helyére tenni (a tartalmukat, lényegüket pontosan megérteni), hogy (itt a Földön)(és a YOSÁGBAN?) elkezdődjön a párosság Rendezése.
Más Birodalmakban egészen biztosan más a férfi-női (vagy egyéb) pár-kapcsolódás megformálásának az Alapja és Célja [a Birodalom / Közösség saját ÖN-JELLEGÉRE alapulóan!]. Ott is valószínűleg ennek az eredeti Alapnak és Célnak, valamint az ’Eltérülés Pontjának’ a Felismerése és Megértése vezethet vissza a harmoniába. [A Sárkányoknál a „Szolgaság” ok-forrásáról: 20191018(1.r.)(II. pont) – elérhető ITT].
Csak példaként arra, hogy milyen jellegű „fertőzések” nehezítik a párkapcsolatok Rendezését. Párkapcsolatnak vagy barátságnak álcázva olyanok is közelednek a másik nem tagjaihoz, akik vagy csupán a meglévő javaitól / hatalmától akarják megfosztani a másikat, vagy a megformált tudását akarják „megszerezni”, vagy tudatosan ki akarják szakítani a családi és baráti közösségeiből / helyzeteiből… vagy csupán „használni” akarják a saját céljaik elérése érdekében…
Amikor ezt utóbb felismeri a megtévesztett / „használt” társ, az akár jelentősen is meggyengítheti a bizalmát a társas-kapcsolódásokban, és meggyengítheti az ön-bizalmát is.
Ilyenkor (1) a SÉRÜLÉSEKET is el kell kezdeni gyógyítani… (2) és valahogyan az ALAPOKAT is fontos megerősíteni… A tapasztalatok szerint mindkettő szükséges.
Az is fontos lehet, hogy nem szabad a saját Valónk teljességét azonosítani a férfi vagy női (megtapasztaló) jelleggel. Mert akkor az Életünknek csupán egy kis (természetesen fontos) részével azonosítjuk magunkat. Ha „csak” erre a részre (ezen részünk Rendezésére) irányul a figyelmünk, „zsákutcába” kerülünk.
Tegnap (megint séta közben) ez a következő képben mutatta meg magát (ez minden ön-épülésre vonatkozik / vonatkozhat).
Először ahhoz hasonlított a kép, mint a „tányér-pörgetés”. Egy hosszú pálca tetejére egy kerek tányér illeszkedik a közepével. Ahogyan egyre inkább ’élőnek’ mutatta magát a kép, inkább egy virághoz kezdett el hasonlítani a számomra (én így tudtam elkezdeni az értelmezését).
Képzeljünk el egy „virágot” (talán érdemes egy tulipánt, mert annak egy szára van, és azon egy virág). Az erős szára magasra nő, és kinyílik rajta a virág (megformáljuk azt, amit szeretnénk megtapasztalni).
Ha a tulipán képénél maradunk, a tulipánnak hat szirma van (belül középen a porzók és a termő). A hat szirom az éppen (!) megtapasztalásra választott életünk hat alapja, és ezek kiegyensúlyozottan épülnek (ekkor marad meg harmoniában az életünk). Legyen az egyik szirom a választott nemi jelleg, mondjuk éppen a női formánk. [Tehát a hatból csak az egyik fontos ön-jellegünk a nőiség ebben a példában.] Ha a női jelleggel (vagy bármelyik másik szirommal) „azonosítjuk” teljesen vagy túlzottan önmagunkat, akkor ez a szirom gyorsan növekedik (hiszen az erőt és figyelmet ehhez összpontosítjuk), míg a többi szirom lemarad a növekedésben, egyesek talán el is sorvadnak.
Nyilvánvalóan még nagyobb figyelmet szükséges fordítaniuk a választott ön-jellegeik kiegyensúlyozott építésére azoknak, akik például megnyitnak valamilyen Különleges megtapasztalást is… és így még több (és Különleges jellegű) ’Meghatározóra’ is figyelemmel szükséges lenniük…
Mindig „van egy olyan pont”,
ameddig visszafordítható az (el)változás,
amíg még SAJÁT ERŐBŐL újra kiegyensúlyozottá tudjuk tenni az életünket
[folyamatosan figyelmeztet is ennek érdekében a MEGTARTÓ és az (Ön)Lényeg/Lélek].
A figyelmünket az addig elhanyagolt részeink felé fordítva újra élettel tudjuk feltölteni a ’szirmokat’,
ÉS
EKKOR KERÜLÜNK ABBA A HELYZETBE,
HOGY FELISMERJÜK HOGYAN ILLESZKEDNEK EGYMÁSHOZ / EGYMÁSBA AZ ÉLETÜNK FONTOS (MEGTAPASZTALÁSRA VÁLASZTOTT!) ALAP-PILLÉREI.
Ekkor tudjuk újra a saját harmoniánkba visszaigazítani az Életünket.
Ha ezt az (ÖN)Igazodást nem tesszük meg, a ’virág’ ’feje’ a „túlsúlyos irányba” elkezd „elhajlani”. Még nyilvánvalóbbá (magát még jobban megmutatóvá) válik a veszély, a torzulás. Ilyenkor
-
vagy egy „nagy észheztérés” (feleszmélés), nagyon tudatos visszafordulás a harmonia felé segíthet,
-
vagy egy tudatos együtt-dolgozás a MEGTARTÓVAL a Rendezés érdekében.
Ilyenkor ha követjük a belsőből érkező (saját és/vagy MEGTARTÓI) vezetést, még Rendezhető és Kiigazítható az „eltérülés” [és így a virágból megformálódhat a ’továbbvezető mag’]. [A formálódó Értékelő Tudatosítási ön-erőről: 20191111(1.r.((I. pont) – elérhető ITT].
Ha nem kezdődik el az „ELHAJLÁS” Rendezése,
és az ELTÁVOLODÁS a saját választásainktól eléri azt a bizonyos „pontot”,
VISSZAFORDÍTHATATLANNÁ VÁLIK az elváltozás:
a megbillent egyensúlyú virág-rész (akár csak egy szirom, akár az összes) LETÖRIK, LESZAKAD.
Akár a virág szára is [’alapja’, akár az (Ön)Lényeg értelemben is!] megtörhet.
Ilyenkor a teremtő
(1) vagy végleg elengedi (Lezárja) ezt a megtapasztalást,
(2) vagy Ön-Rendezést követően újból elkezdi felépíteni.
A „LE”-tört ön-részt már nem lehet ’vissza-igazítani’.
A teremtőkben lévő belső Megtörések
nagyon sok esetben csupán részleges ’leválások’
(félig levált faágak)(még időben Irgalmi gondoskodásba kerültek),
és ezeket a teremtők (ha azt választják) visszaigazíthatják,
és harmoniába Rendezhetik az Életükben.
Ha eltúlozzuk a nőiség jelentőségét, ha „kiemeljük” az Életünk egyéb fontos részei közül és „csak ezt” akarjuk rendbe hozni, az valószínűleg nem fog menni, mert a nemi jelleg a testi valónkban megtapasztalható olyan részünk, amely a párkapcsolatban tud a maga teljességében felépülni és kiteljesedni. A többi fontos meghatározó részünkkel (a többi szirommal) együtt tudjuk ezt is ’egészségessé’ megformálni.
Valószínűleg a ’párunk’ számára is nehéz, ha „eltúlzott” vagy épp „nagyon gyenge” az a nemi ön-jellegünk, ami a párkapcsolódásunk egyik meghatározó alapja. De a párkapcsolatban sem a nemiség az egyetlen kapocs, valamilyen (közelebbi) megismerési céllal formáltuk meg a párkapcsolatot.
Az is lehetséges, hogy egy párkapcsolatban élő férfi és nő „befejezték” azt a Megismerést, ami miatt egy párrá váltak. Ilyenkor vagy felbontják (Lezárják) a páros (szorosabb) összekapcsolódást, vagy ma már arra is lehetőség van, hogy valamilyen újabb ’közös célt’ válasszanak, és így párként ne egy kiüresedett kapcsolódásban éljenek, hanem valami „új tartalom és öröm” nyíljon meg az életükben.
Ha például a női formát nézzük, sok ’belső tartalma’ is van. Megéljük azt, hogy kislánya vagyunk a szüleinknek, felesége a férjnek, édesanyja a gyermekünknek, nagymamája az unokáknak, barátnője a barátainknak, a női utat megismerő Lélek is (Ön)Lényeg… A női út tapasztalatait sokféleképpen használhatjuk akár a környezet / növények / állatok gondozása során, a sportban, tudományban… mégis az Életünknek csupán az egyik olyan része, amelyet meg kell tanulnunk harmonikus részként beilleszteni a megtapasztalásra választott többi ön-jellegünk mellé…
Fontos Megérteni, hogy az éppen élt életünkben miért választottuk a férfi vagy női formát, melyik tartalmát / jellegét építjük / tapasztaljuk (javítjuk?) éppen. Ha a ’jelenben’ [és az adott Jelenlétben] ténylegesen megtapasztalható / felépíthető ön-jellegre fordítjuk tudatosan a figyelmet, ’értelemmel töltődik fel’ a Jelenlét, és öröm-teljessé válik.
2014. október 27.
Amikor…
… mint ’világ’ [=Lélek] emberré lettem
megnyílt ön-mag-am számára annak a lehetősége hogy megismerjem és megéljem ’a létezést-életet” és „Az Emberséget”
Amikor…
… nőként születtem
megnyílt előttem a lehetősége a „női útnak” / a „női jelenlét” megismerhetőségének
Amikor…
… gyermeket fogadtam / fogadtunk a családunkba
a gyermeket nem ’tulajdonba' kaptam
hanem általa / vele annak a lehetősége nyílt meg a számomra hogy megismerjem és megtapasztaljam a „szülői” jelenlétet minden örömével és felelősségével
Amikor…
… a VILÁGBA és a FÖLDI-Világba érkeztem / születtem
TÖRVÉNYES Út nyílt a számomra
Tudatosodni „e Világ teremtésében”
annak minden ’kiterjedésében’
Így amikor ’vagyonom van’
amikor ’javak segítik (gazdagítják, színesítik) az életem’
amikor ’javak jelenléte szolgálja (erősíti) utam és életem / Jelenlétem kiteljesedését
akkor ’javaim’ nem a ’tulajdonom’
hanem [a ’kiegyensúlyozott (’egészséges’) áramoltatásukon és Megtartásukon keresztül] általuk / bennük / ’velük’ ismerhetem meg a "befogadás / elfogadás", az „adás” / „kiáradás” / „áramoltatás” és ’Megtartás’ „legegyszerűbb” [„alap-vető”] Megnyilvánulásait
Amikor „lelki és szellemi erőimet / javaimat” [már meglévő / ’megért’ tudásomat / tapasztalataimat] osztom meg másokkal szavakkal és tettekkel
akkor az „önnön lényemből” / „önnön valómból” / „mag-omból / magamból” előhozottat [megismertet / felismertet] ’áramoltatom-és-adom’
és „nem pusztán az számít” „mennyi más emberhez és lényhez jut el és hogy ők mindebből mennyit értenek és ismernek meg”
hanem az a ’fontos’ a számomra [világom (életem) és létezésem számára] hogy ’megtapasztaltam / megtanultam’ „kifejezni / megmutatni” „ki vagyok és honnan jöttem és merre tartok és mit adhatok”
„Mi Vagyok”
és ebben „Én Vagyok” és „Én mi Vagyok”
„Boldog Vagyok”
(
)
20100219:
A „családiság” értelmében
A ’PIRAMIS’ [~oktaéder] mint ’ÉN VAGYOK’ jelentése:
’Valahonnan érkeztem, és valahová tartok/haladok.
Családba, családtagként társaimhoz kapcsolódom.
Van elődöm, és van utódom.’
’Valahonnan érkeztem és valahová tartok/haladok.
Családba, családtagként társaimhoz kapcsolódom.
Van elődöm, és van utódom.’
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
