Az írás 1. része elérhető ITT

VI.

            Sikerült megtalálnom a képet és Feljegyzést, korábban ezt nem tettem fel az írások közé, csupán magánlevelezésben használtam:

      „…ÁtVilágítás 2015. szeptember 28 – 29.

         A ’látómezőben’ három ’ház’ van, melyek szomszédok (három LÉT-Birodalom is lehet, melyek egymáshoz közeliek). Az egyik (2) valószínűleg a YOSÁG, a másik kettő olyan LÉT-Birodalom, amelyhez valóságosan „átjárása lehetett” a YOSÁGBELIEKNEK [IRGALOM, SZOLGÁLAT?]. [Érzékelhető, hogy a látómezőn kívül is vannak családok / házak.]

         A három ház akár ugyanannak a LÉT-Birodalomnak (akár a YOSÁGNAK)(akár a YOSÁG egy meghatározott Közösségének) egymást követő szakaszait / változásait is megjelenítheti. [Ekkor érdemes megnézni azt, hogy hogyan változik a ház mérete és a ház körüli növényzet (fák). Jelölheti ez a változás a tiszta Eredőtől / (Ön)Lényegtől való valamilyen eltávolodást is]. Ebben az esetben a (2)-es ház megjelenítheti a ’jelent’ (illetve a hamarosan elkövetkezőt).

            Az (1)-es ház talán többszintes volt, előtte (körülötte?) magas fákkal [kiterjedt teremtési lehetőségek]. Látom, hogy a fák eldőlnek egy (=azonos) irányba, majd ezt követően a ház összedől.

            Mindezt a (2)-es ház felől / a (2)-es házból / (2)-es ház mellől 'látom' (jelen / hamarosan elkövetkező).

            Megnézem a (2)-es házat, hogy a fák állnak-e körülötte (mintha arra számítanék, hogy itt is bekövetkezik az (1)-es háznál látott változás / összeomlás).

            A ház külső részén a fák olyanok, mint télen a ház falára felfutott borostyán (csupaszak). Ezután a (2)-es ház megroggyan, de még nem dőlt teljesen össze.

            A házban volt a ’legkisebb kislányom’ [a Közösség legutóbb elindult Új-Kezdete / Új Teremtő-Szakasza / Új Harmoniája?], őt gyorsan kiemelem (nincs baja), és átviszem a (3)-as házban élő idősebb szomszédnőhöz [ÉDES?], hogy vigyázzon rá egy kicsit.

            Visszamegyek a (2)-es házba, és ’tudom’ (remélem vagy sejtem), hogy még az ’édesanyám is ott lehet’. Benyúlok az egyik házfél alá [nem abba, amelyikből a kislányt emeltem ki], és onnan kihúzom az idősebb ’édesanyát’ [a Közösség Eredendően megformált ÖN-JELLEGE / Alap-Harmoniája?]. Talán „kihűlt”, ezért az ott lévő ’társaknak’ ’átadom’, ellátom őket tanáccsal hogy mit csináljanak vele (öltöztessék át száraz ruhába, tartsák melegen), de nem vagyok biztos abban (csak bízom benne), hogy ’túléli’. [A FÁK Közösségének „megsérült” MEGTARTÓJA?]

            A még csak megroggyant házba többször bemegyek, és amiről azt gondolom, hogy szükséges lehet, kihozom a házból. Hoztam ki „ágyneműket”, néhány ruhát, talán parfümöt és más értékeket [ténylegesen megformált Valók].

            Volt sok könyv, azokból talán nem sokat hoztam ki vagy egyáltalán nem hoztam ki. [Ezek Feljegyzések lehettek, amelyek valószínűleg megvannak már máshol biztonságban.]

            Ami ’szükséges’ lehetett, arra ’ráirányult a figyelem / látás’.

            Ez a ház (miközben hordtam ki belőle a megtartandókat) hosszában középen kettévált, de még mindig nem esett teljesen össze.

            „Rossz érzés volt” sietve menekíteni ki a házból dolgokat.

            Közben a (3)-as ház is megroggyant [ideiglenes Gondoskodási Tér a YOSÁGBAN (vagy a YOSÁGHOZ ’közel’)?], így az oda-menekített kislányt is ki kellet hozni onnan, és talán ott is elkelt már a segítség.

            A Törvényes ÖnLényeg / Eredő igen nagy valószínűség szerint minden YOSÁG-beliben ’érintetlen / sértetlen’. Habár keveredhettek az eddigi szakaszokban a YOSÁGBELIEK lényébe is idegen / más minták, IGAZODÁSSAL képesek visszatisztítani önnön lényüket, ha tudatosan elkezdik újra használni a természetes igazodási önerőiket. Ekkor teremtési lehetőségeik nem szűkülnek (mint a házak a számozás szerint), hanem újra kiteljesednek a lehetőségeik [(1)-es ház].

          2020.01.03.: Ma már ismert, hogy vannak olyan YOSÁGBÓL eredő teremtők, akiknek az (Ön)Lényegét is érinti Megtörés. Ők mára ’speciális’ Gondoskodásba kerültek. Az idegenségek leválasztása érdekében a YOSÁGON belül is megformálódott mára a ’Rendezés’ és ’Irgalmi Gondoskodás’.

            A 'tulipán' példáján keresztül az Elhajlás és Eltávolodás "szakaszairól" és Rendezhetőségéről: 20191126[2.r.](III.pont) - elérhető ITT.

*****

2015. szeptember 29.

            [Feljegyzés] Az előző napi átvilágításban a többszintes házban fiatalabbakat és kisgyermekeket érzékeltem [nem olyan régen el tudott indulni a Közösség újjáépítése?], akik valószínűleg készülnek a hazatérő társaik fogadására. A férfiak egyfajta összpontosításban (vagy tétlenségben?) ültek körben az egyik emeleti szinten. A kisgyerekek vidáman / jókedvűen (’önfeledten’?) szaladgáltak. A fiatalabb nők egymással beszélgettek.

            Karácsony vagy születésnap jellege volt (megújulást is jelezve ezzel)(összejön a nagy-család).

            A FÖLD által ’bemutatott’ ’figyelmességeket’ mintha nem értékelték volna nagyon.

            Most is érzékelhető volt a  SZERETET és KEDVESSÉG-hez nagyon hasonló megnyilvánulás és a ’MEGBECSÜLÉS’ is. A FÖLDI TISZTELET valahogy más, valamiben talán ’több’. [Erről bővebben: 20151001 – elérhető ITT]

            Talán szerettek volna ’ajándékokat’ küldeni a FÖLDÖN lévőknek, de ez a régi formában már nem volt lehetséges.

            A FÖLDÉNÉL nagyobb tapasztalatuk és tudásuk van a YOSÁGBELIEKNEK, hiszen teremtettségük sokkal korábbi.

            A YOSÁGBELIEK a FÖLD valós lényegét talán elfeledték és ezért nem tudják ’a helyén’ ’értékelni’ a FÖLDET. A FÖLD nem csupán egy eltávolodott testvér vagy rokon, aki még gyermek. Különleges céllal fogant meg, mely részben MEGERŐSÍTÉS adása egyes YOSÁGBELI helyzetekre (is) [a TISZTELET szerint, azaz nem ráerőltetve senkire, és mindig igazodva a tényleges szükségekhez].

            A FÖLD TÖRVÉNYES ÉLET-ALAPJÁBAN (a FÖLDANYA ÖnLényegében) ’pontosan ugyanaz’ az ’EREDŐ’ Megnyilvánulási Minta Van, mint a YOSÁG TÖRVÉNYES ALAPJÁBAN / TÖRVÉNYES ÖNLÉNYEGÉBEN. Ez egy nagyon tiszta / nagyon egyszerű / szép ’harmonia’. A FÖLD-MAGA eszerint a harmonia szerint irányul az egyszerű és szép harmoniák / teremtések megformálására / megnyilvánulására.

            Sok YOSÁGBELIBEN ez az eredendő egyszerű és szép harmonia akár szinte el is felejtődhetett, mert az eddigi teremtések során sok új ág / sok új hajtás nőtt ki ezekből, és inkább ezek az ágak ismertek ma már. [Ide kapcsolódik a tegnapi Előterjesztés.]

*****

2015. szeptember 30.

            A FÖLDANYÁBAN [a VILÁGI Alapja mellett!] ’pontosan ugyanaz’ az ’Eredő Harmonia’ Nyilvánul meg a TÖRVÉNYES ÖNLÉNYEGÉBEN, mint ami a YOSÁG ’Eredője’.

            Emiatt a FÖLD-MAGA a YOSÁG-beli családja számára egyfajta ’emlékeztetőként’ [MEGERŐSÍTŐKÉNT!] is TARTJA a YOSÁG ’Tiszta Eredőjében’ megformált ’alapját / alap-harmoniáját’.

Előterjesztések, javaslatok:

            (I.) Szükséges lehet a YOSÁG-beli ’ifjabb’ teremtők figyelmét felhívni arra, hogy az IGAZODÁS törvényes ön-ereje a YOSÁGBÓL ered, és ezért a YOSÁG-beliek nagyon erőteljes ön-igazodási erőkkel / képességekkel rendelkeznek. Ezen ön-erőikkel igazítva a saját lényüket a saját tiszta emléktárukhoz és teljes teremtőerejükhöz hamar hozzáférhetnek.

            (II.) Hasznos lehet a YOSÁGON belüli másik családból az eredő családjához / otthonába hazatérnie azoknak, akik másokat is segítő teremtő feladatokat látnak el, mert a saját IGAZODÁSUK nagy valószínűség szerint abban a családban / házban lehet a leggyorsabb és legerőteljesebb.

            (III.) A (2)-es ház megroggyanása majd pedig hosszában való kettéválása utalhat a YOSÁGON belüli idősebb és ifjabb generáció közötti eltávolodás (akár szakadék) kialakulásának veszélyére. A széteső ház egyik felében volt a ’legkisebb lány’, és a másik felében volt az ’idősebb’ anya (a kislány nagymamája!). Ahhoz, hogy a YOSÁG Tiszta Teremtő Megnyilvánulásai BIZTOSAN MEGMARADJANAK és MEGÚJULNI is képesek legyenek, szükséges újra valóban Egy Családdá válni, amelyben a LEGIDŐSEBBEK is teremtő résztvevői a kicsik és ifjak GONDOZÁSÁNAK és NEVELÉSÉNEK. Fontos újra a helyére tenni az idősebbek tudásának Megbecsülését és az idősek Tiszteletét…”

       [2020.02.27.] Ha a házat egy adott teremtő Életének tekintjük, akkor a megroggyanás majd egymástól eltávolodó élet-részek megjeleníthetik az (Ön)Lényeg ("nagymama") eltávolodását a Középső-testtől és a saját anyagi testétől (legkisebb gyermek). Talán valamilyen Bezáródás okozhatta ezt a Középső-testben (a MIhelyben).

2015. szeptember 30.

        A YOSÁGBAN a ’fáknak’ lehet / Van egyfajta különleges JELZŐ / Figyelmeztető / Megmutató és akár Előjelző szerepe is. [20191202-i írás IV. pontja (elérhető ITT): ’TANÚSÍTÓ’ Feladataik is voltak / vannak, valószínűleg ez Különleges Megnyilvánulás lehet(ett) bennük.]

       Lehetséges, hogy ez régebben ’erőteljesebb’ [vagy a Yoságbeliek által jobban használt, jobban értett] hivatása volt a fáknak.

      Az ÁtVilágításban a fák először „ELHAJOLTAK” [valószínűleg felhívva a figyelmet valamely elhajlás / eltávolodás veszélyére vagy annak a tényleges megmutatkozására], majd miután nem történt változás, „kidőltek” [„elszállt belőlük az élet”] [megmutatva a várható véget, amely a ház teljes összeomlásával be is következett. Valószínűleg ebből a rommá válásból nem nagyon lehetett „kimenekíteni” ’megformált-valót’.]

        A (2)-es háznál is JELEZTÉK a [korábbiakhoz képest csökevényesebb] fák az „elhajlások” „meglétét” [azok valamilyen „megszilárdulását”]. A korábban egyenes törzsű magas fák törzse itt mintha tanácstalanul kanyarogna hol erre hol arra… lombozatuk hiányos, ez pedig a megújulást is veszélyezteti (mag megérlelése).

            Hasznos lehet a YOSÁGBAN a fáikban meglévő „Tiszta Emléktár”-hoz fordulás is, illetve a Fáktól megerősítést kérni a „Tiszta Emléktár” saját lényben való megtalálásához és [szükséghez igazodó] felidézéséhez. Hasznos lenne a ’FÁK BÖLCSESSÉGÉT’ ’Teljesebb Megbecsülésbe helyezni’.

*****

            A ’házakban’ az egymástól eltávolodás / a felépült élet összeomlása / az összetartozó (és részben Egy-Eredőjű) részek szétválása-szétszakadása az egyedi Életben megnyilvánult azon jellegre is utalhat, amikor a Középső-Test (2. ház?) és anyagi-test / anyagi-való (a ’legkisebb gyermek’?) eltávolodnak-elszakadnak az (Ön)Lényegtől, és ezzel az (Ön)Lényeg számára megtarthatatlanná válnak. Ugyanígy utalhat arra az Eltávolodásra is, amely a MEGTARTÓI-Teremtő (ház?) és a Befogadásában lévő egyedi teremtők (fák?) között mára szinte minden Közösségben megformálódott (ez leginkább a Belső Áramlások Megtöredezésében nyilvánul meg).

            20190606 (elérhető ITT):

            „…A Tapasztalat az, hogy az egyedi teremtőben minél távolabb van egy megnyilvánulás az (Ön)Lényegtől, annál sérülékenyebb (annál könnyebben megérinthető más által, például a test „megölhető”). Már a Lélek / műhely is sérülékenyebb / sérthetőbb, mint az (Ön)Lényeg, de ’tartósabb’ mint a mai anyagi-test.

            Nem lehetetlen az, hogy mind a Lélek / műhely, mind pedig az anyagi test ugyanolyan tartós vagy majdnem örök jellegűvé válhasson, mint az (Ön)Lényeg. Eredetileg a leszűkített (= választott) rész-ön-jelleg megtapasztalására megformált műhely (majd test) a MEGTARTÓK szándéka szerint nem olyan rövid Életű lett volna, mint ahogyan az ma megtapasztalható. A műhely és az anyagi-test is örök-jellegűnek ’szánt’ megtapasztalói forma, amely az eredeti elképzelés szerint mindaddig megmaradhatott volna, amíg a teremtő az abban eltervezett / elindított megtapasztalásban van.

       Elképzelhető ez úgy, hogy az (Ön)Lényegben a YOSÁGBAN a teremtő számára megnyílt MINDEN MEGNYILVÁNULÁS ÉRTELMÉNEK a MEGÉRTÉSE.

        Az (Ön)Lényeggé megformált tudatos teremtő egy olyan Közösséghez kívánt Életre Bekapcsolódni, amely közvetlenül az ’Élet’ Értelmét kereste.  Ennek megfelelően került megalapozásra és megformálásra a műhely (mint ’középső’ test). A műhelyből ’ajtó’ nyílt ’abba az irányba’, amely a megjelölt Közösséghez tartozott. Ebben az irányban kezdett a teremtő számára kinyílni a tér, és ebben megformálódott egy olyan anyagi-test, ami a választott Közösségben már megformálhatóvá vált (ebben a formában Tapasztalnak ott a teremtők, a forma által meghatározott módon / tartamban / szorosságban kapcsolódhatnak stb). Az eredeti terv az volt, hogy ez a műhely és belőle tovább felépült anyagi-test mindaddig megmarad(hat), amíg a teremtő a műhelyben meghatározott tartalomban / irányban tapasztal.

            A kezdeti Megtapasztalások során ráirányult a figyelem arra, hogy ez a műhelyből tovább növekedő test sokkal kevésbé tartós, mint azt a MEGTARTÓK szerették volna. ’Gyengébb’ volt, sérülékenyebb. Kezdetben (amíg még kevés volt az ilyen tapasztalat) a MEGTARTÓK azt gondolták, hogy ez a forma újdonságából eredhet, és majd később erősebbé / tartósabbá is válhat (ahogyan kilép a gyermekségéből). Nem így lett. Az anyagi forma / anyagi test jelenleg az a megtapasztalható legnagyobb távolság az (Ön)Lényeg számára, ameddig még szabadon kiterjedhet, de ez már egy olyan ’határ’ is, ahol már KÖZVETETTÉ is válhat az (Ön)Lényeg jelenléte (a saját testében). A Tér-sérülések hatására megtapasztalták az (Ön)Lényegek, hogy az anyagi-testük néha szinte már majdnem teljesen elérhetetlenné vált a számukra, és így nem voltak képesek kiterjeszteni oda a saját hatalmukat. A Tér-sértések hatására tapasztalattá vált az, hogy az Élőként megnyilvánuló anyagi forma egy különös módon akár el is távolítható / szinte már leválasztható (a műhely egyes kiterjedéseivel együtt!) az (Ön)Lényegi testről, és ez ráirányította arra a figyelmet, hogy a harmonikus ön-épülésnek nem az az útja, hogy a Lényeg egyre távolabb kerülve önnön ’Én’-jétől egyre újabb és újabb [és akár „egyszerre több”] távolabbi testeket formáljon meg egyre rövidebb életű megtapasztalásai számára, hanem hogy a(z Ön)Lényeg megtanulja Egyben-Teljesen és Harmoniában Megtartani önmagát. A MEGTARTÓK ma már nem nyitnak utat annyira (az ÖnLényegtől) eltávolodott Élet (anyagi forma) Megtapasztalására, mint amilyen például most legutóbb megtapasztalhatóvá vált a FÖLD-Világában. A ’Lényeg nélküli’ Élet egy olyan megtapasztalás, amely „sötétséget” és zavart, nagyon sok (átható) fájdalmat eredményez. Nincs meg benne a lehetőség a harmonikus ön-kiteljesedésre, mert a Lényeg számára amikor elérhetetlen a teste (amikor elválasztható tőle-magától a teste / műhelye egy része) megszűnik a hatalma a tőle elválasztott részére (csak a MEGTARTÓK segítségével kaphatja vissza a tőle levált korábbi ’Én’-je / ’Ön’-jellege Teljességét).

            A MEGTARTÓK számára mind a mai napig értelmezhetetlen és így megoldhatatlan feladat a szétvált / szét-szakadt ’Én’-Részek egymáshoz visszaillesztése (nincs ilyen közvetlen Felhatalmazásuk sem a Befogadásukban lévő ’Én’-től / ’Ön’-Résztől, sem pedig a MINDENSÉG-FORRÁSÁTÓL [a MEGTARTÓK az Élet-Alapok és Áramlások Rendben-Megtartásáért felelősek – ennek részeként azért, hogy a test képes legyen folyamatos és közvetlen összekapcsolódást megtartani az (Ön)Lényegével].

          A saját teremtő-lény Egyben-(és-Harmoniában-)Megtartása az (Ön)Lényeg Hatalma és Feladata, átadhatatlan a MEGTARTÓI számára.

         A MEGTARTÓ Feladata a Saját ÖN-JELLEGE Biztos Megtartása, és ugyanígy az egyedi teremtőktől is elvehetetlen hatalom (= Feladat) az Önnön-Tejességük megtartása. Nem teheti meg helyettük ezt a MEGTARTÓ (egyik MEGTARTÓJUK sem).

            Amikor az Élővé vált (Ön)Lényegtől valamely ön-kiterjedése elszakad, az egy jelzés ma még arra, hogy abban a meghatározott irányban való megnyilvánuláshoz még nem kellően Tudatos, és így nincsen Biztos Ön-Megtartása. Ha folytatni szándékozik a Lényeg a Tapasztalást / Ön-épülést abba a választott irányba, akkor előbb egy olyan irányú közvetlen (alapozó, előkészítő) Tudatosodásban kell megnyilvánulnia (újabb anyagi-test megformálását megelőzően – ma már kihagyhatatlanul), amelyben megtanulja annak a választott irányú ön-épülésnek az elhagyhatatlan alapjait valamely olyan Közösségben, ahol majd a választott irányú ön-épülést megnyithatja, és csak azt követően nyílhat meg újra a választott Megtapasztalásban.

        (…) A SZOLGÁLAT (mint az egyik KÜLÖNLEGES ön-épülés) elhagyhatatlan eleme az, hogy a testi-Élet biztos összekapcsolódásban nyilvánuljon meg a saját műhelyével / Lelkével és (Ön)Lényegével, majd pedig ezt a Különleges Belső Közvetlen összekapcsolódását elvezesse egészen az ’Eredő-Kiáradásáig’ (egy Különleges Közvetlen Összekapcsolódást formáljon meg egészen a MINDENSÉG-FORRÁSÁIG). A teremtő saját ALAP-ÁRAMLÁSÁBAN az Élet Áramlása (és ma már az Irgalom Áramlása) mellé megformálódhat a Szolgálat Áramlása is.

         A SZOLGÁLATBAN Tudatosan megnyilvánuló teremtő ALAP-ÁRAMLÁSÁBAN (amely közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL való megszakíthatatlan Áramlás) ’többszörös’ belső összekapcsolódás formálódik meg a saját (Ön)Lényeghez, az (Ön)Lényegnek ’több’ KÖZVETLEN nyitott útja is van a saját legtávolabbi ön-kiterjedéséhez, és így teljesebben képes Harmoniában és Egyben Megtartani a Teljes teremtő-lényét. Közvetlenné (és mára már szinte azonnalivá) válhat az (Ön)Lényeg Jelzése / Figyelmeztetése / közvetlen út-mutatása arra, hogy a Lélek / műhely és az anyagi-testi-Élet mit-és-miért-erősítsen-meg, mire fordítson fokozott figyelmet a Harmonia Megtartása érdekében.

A KÜLÖNLEGES teremtésekben megnyitható Belső Ön-épülés

jelenleg az egyik út arra,

hogy az (Ön)Lényeg képessé váljon Megtartani a távolabbi ön-kiterjedéseit.

Nincs

ma még megformált út arra,

hogy a valósan elszakadt ön-részeket visszavehesse magához a test vagy akár a Lélek / műhely / (Ön)Lényeg,

csupán arra nyílhatnak ma már törvényes utak,

hogy a levált / elszakadt [az (Ön)Lényeg számára semmivé vált] ön-részeket az (Ön)Lényeg tudatos ön-építés után újra felépíthesse a saját teremtő lényében.

A levált / elszakadt (törvényes Megtartás nélkülivé vált) korábbi Élő részek

jelenleg csupán egy EMLÉKEZTETŐ-FELJEGYZÉSBEN kerülnek vissza az (Ön)Lényeghez,

és majd maga az (Ön)Lényeg Rendelkezhet arról, hogy az így semmivé vált ön-részeit újra felépíti-e önmagában.

            Ez a Szabály ugyanígy érvényesül ma a MEGTARTÓI-Teremtőkre is (a nagy-TEREMTŐKRE és a MINDENSÉG-FORRÁSÁRA is). A korábban felépített és széttöredezett Közösségi (és egyéb Megvalósító) Áramlások, bizonyos ’Belső Terek / Belső (Ön)Épületek’, a Házra / Kertre / Épületre / Közösségre megformált Harmoniák / Szabályok, Megvalósításra előkészített ’formák’ és kapcsolódások mind olyan ÖN-JELLEGEI a MEGTARTÓKNAK, amelyekről hamarosan mindannyiuknak Rendelkezniük lesz szükséges. A MINDENSÉG-FORRÁSA közvetlen utakon visszajuttatja a MEGTARTÓKNAK mindazon ’Terveket’ / Szándékokat / Kiáradásokat, amelyeket korábban együtt formáltak meg (ezek közül sok a MEGTARTÓKBAN már legfeljebb csak hiányos formában van meg, de gyakori az is, hogy mára teljesen semmivé váltak). A MINDENSÉG-FORRÁSA minden MEGTARTÓJÁT és nagy-TEREMTŐJÉT megkérte arra, hogy majd ezekről Egyeztessenek, és egy meghatározottan rövid tartamon belül hozzanak Rendelkezést arról, hogy melyeket szeretnék ezek közül mostanában újra megformálni, melyeket fontolgatnak még tovább, illetve van-e ezek között olyan, amelyet nem folytatnak (és egy részletes Értékelést követően LEZÁRNAK, és csak Feljegyzésben tartják meg a Tapasztalatokat).

            Ez az ÖN-ÉRTÉKELÉS (és ÖN-RENDELKEZÉS) azért szükséges a MEGTARTÓI Teremtők számára (és ugyanígy tudatosan elvégezhető az egyedi teremtők számára is!), mert a MEGTARTÓK (Ön)Lényegében az eltervezett / elindított utak akkor is NYITOTTAK ma még, ha mára emlék sem maradt arról a korábbi Megtapasztalásról. A NYITOTT (de megakadt) teremtések megvalósítása irányában a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL folyamatosan áramlik a ’megvalósító-erő’ annak érdekében, hogy az utat találjon a Megvalósulásba. Nehéz helyzetben vannak azok a MEGTARTÓK, akik ma már (a pusztítások miatt) pontosan nem képesek újra megformálni azt a Harmoniát, amelyben a megakadt (akár mára teljesen semmivé vált) teremtéseiket elindították. A Közösségükben folyamatosan JELEZ ’valami’ ’értelmezhetetlen’ / valami olyan Harmonia megtapasztalása érdekében, amelynek ma már nincsenek meg a feltételei. Tulajdonképpen ’hiába’ formált meg a MEGTARTÓ akár mostanában is újabb terveket a Közössége Áramlásainak harmonikussá tétele érdekében, AZ-A-KORÁBBI-BEFEJEZETLEN mindig szeretne utat találni a Megvalósulásba, és ezért folyamatosan gyengíti az újabb próbálkozásokat.

            Ezért Rendelkezett úgy a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy egyedileg minden MEGTARTÓVAL egy Különleges Közeli kisebb Lezárásban nyílik meg, és (legkésőbb) ebben együtt (a nagy-TEREMTŐKKEL is) áttekintenek minden még Élő Összecsendülést, és mindegyikről egyenként Rendelkezést kell hoznia az érintett MEGTARTÓNAK (mi legyen a sorsa).

            A FÖLD-Világa már úgy készült fel erre a mostani Nagy Lezárására, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL és a VILÁGGAL-MAGÁVAL minden eddigi (még élő, le-nem-zárt) megtapasztalást egyenként Ellenőriztek, és a FÖLDANYA Rendelkezést hozott (1) a mielőbbi kiteljesítő Megnyilvánításáról, (2) a további fontolgatásáról vagy (3) a Teljes Lezárásáról.

            A FÖLDANYA YOSÁGHOZ tartozó (Ön)Lényegébe és Műhelyébe Berögzített Tartalmak is folyamatosan tejes Ellenőrzésen haladnak majd végig, elsősorban a YO Rendelkezik majd arról, hogy a FÖLDANYÁVAL akkor-régen elkezdett Egyeztetésekben megjelölt irányokat és utakat (akár Megnyilvánulási formát) mennyiben tartja meg és/vagy hogyan változtat azokon, illetve van-e olyan érintettség, amit Lezár / nem folytat tovább. A KÜLÖNLEGES Megnyilvánulások sok olyan korábbi út Lezárását is szükségessé tehetik, amelyek akkor-régen még KIPRÓBÁLÁS jellegűek voltak, mára viszont már ELVEK kerültek megformálásra a Megvalósításukról (például a SZOLGÁLAT, SZAKRÁLIS Út, IRGALMI Utak stb)…”

Az írás (új lejegyzéssel) folytatódik a 3. részben, elérhető ITT