2020.06.26.
A mostani fogalmakkal az ’egy-terű’ kis ház A-LÉTEZÉS ELSŐ Szakaszából a MÁSODIK Szakaszba ÁT-VEZETŐ-TÉR lehetett.
A ház 
’belső üressége’ arra utalhat, hogy A-LÉTEZÉS ELSŐ Szakaszából [magán A-LÉTEZÉS ’megformáltságán’ / a MEGFORMÁLÓDOTT TÉREN kívül] még nem került Tapasztalat Át-Vezetésre a MEGÚJULT-TÉRBE. Ez utalhat arra, hogy a BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJE még nem volt abban az értelemben Tudatos [és Szabad], ami megalapozta volna a TOVÁBB-VEZETŐ Szándék megformálását.
Ebben a [mai ismeretek szerint ’legelső’ (így ’MINTA-ADÓ’)] ÁT-VEZETŐ-TÉRBEN
(ugyanúgy, ahogyan ezt most a FÖLD Közösségébe Befogadottak is megtapasztalják az ÁT-VEZETÉSI-TÉRBEN]
a régebbről megformált testen belül [’mellette’]
már ott van MEGFORMÁLTAN az Új anyagi-való is,
és
egészen a MEGÚJULÁSI-TÉRBE való maradéktalan berögzülésig
[azaz az ÁT-VEZETÉS Tartamában!]
’egymás mellett él’ [EGYÜTT létezik] a régi test és az új test is.
[Ma már a régi test ’gondozza, előkészíti az Új-Kezdetére az Új-Valót.]
A régi test semmibe-visszaoldódásáig valójában ’harmoniában’ nyilvánulnak meg
[ez a MEGTARTOTTSÁG alapja],
SZÜKSÉGESZERŰ az eddigi tapasztalatok szerint az ’egymás mellettiségük’,
egy különleges módon ’EGYMÁST segíti / TARTJA az ÁT-VEZETÉSBEN a régi és az új’:
>>> a ’régi térből’ nő ki az új Tapasztalás ’belső-magja’
[ez az alapja a Tapasztalatok Továbbvihetőségének],
és a ’régi’ ’ADDIG TARTJA’ az Új-Valót,
amíg az ’új mag / formálódó új való’ olyan mértékben hozzáigazodik az ÚJ-TÉRHEZ,
hogy abba berögzülve képes az önálló Létezésre / Életre.
Ez az ÖNÁLLÓ Létezésre / Életre ’kész’ állapot ’Jelzi’ [ez egy ’belső Jelzés’ ’belső saját mértékre alapulva],
hogy a régi és Új összetartozása többé már NEM HARMONIA,
és ezért megkezdődik a régi-tér TELJES Visszabontása.
A ’kezdő-képben’ a társai / barátai / családtagjai [’utódja’] ’ellen’ irányuló rész a BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJÉNEK a visszabomlását már megkezdett Valója lehetett, a ’másik kettő’ pedig az akkor még Egyben-lévő, de már kettő Tudattá formálódó EGYETLEN-ÉS-ELSŐ.
Amikor A-LÉTEZÉS azon szakaszában az ÁT-VEZETÉS a végéhez közeledett, az egyikük [a Visszabomlását már megkezdett Való (a régi test / Tér)] ’zavaróvá’ VÁLÁSA [pusztító / akadályozó jellegűvé vált ’KÖZELSÉGE’ a társához / utódjához] a mai ismeretek szerint
az ELTÁVOLODÁS (mint LEZÁRÁS, ELENGEDÉS)
SZÜKSÉGSZERŰ JELLEGÉT MUTATHATTA:
a RÉGI MARADÉKTALAN LEZÁRÁSÁNAK [’visszabontásának’] a SZÜKSÉGESSÉGÉT
ANNAK ÉRDEKÉBEN [Lényeg-Cél-Értelem!],
HOGY AZ-ÚJ-KEZDET ELINDULHASSON.
Ez mutatkozhat meg abban,
hogy végül ’KINYÍLT A BÁRKA’,
és abból TELJESEN KIVEZETÉSRE KERÜLT A RÉGI [a Tovább-nem-vihető-(Társ)-Való],
majd ezt követően
’AZ-ÚJ(-KEZDET)’ biztosan, ELMOZDÍTHATATLANUL BERÖGZÜLT a MEGÚJULÓ-TÉRBE.
A ’Bezáródott’ ’kettő’(akkor-még-az-Egyben) végül ’elcsendesedett’, ’megnyugodott’ [a mai fogalmakkal talán egy rövid ’álomba merült’ addig, amíg az Elengedés (ezek szerint FÁJDALMAS megtapasztalássá vált része) befejeződött, vagyis addig, amíg MARADÉKTALANUL VISSZABOMLOTT BELŐLE (BELŐLE!) a (SAJÁT) régi LÉTEZÉSI-Szakasza Tovább-nem-vihető Megtapasztalása és Valója.
Ahogyan most ’visszaemlékezem’ az általam érzékelt képre, amikor „hátbalőtt” a társ, nem érzékeltem a maihoz hasonló „fájdalmat”, talán csak egy ütés volt…
…talán a semmi felé már elindult régi-való „megkapaszkodása” volt ez azért, hogy „ne múljon el”… és ebben a semmi felé sodródó régiben formálódott meg egy olyan jelleg / tapasztalat, amely olyan erőteljes formában nyilvánult meg, hogy az akaratlanul [a TÉR ’egyneműsége’ miatt] „átadódott” az Új-Kezdetét már formáló ’utódnak’…
…talán később ebből a ’tapasztalatból’ formálódott meg a fájdalom / az elmúlás fájdalma / az Elválás fájdalma… a Lezárás fájdalma, majd mára az, hogy a Megújulás is a legtöbb esetben fájdalmassá vált.
A Tudat(osság) még gyermekibb / formálódóbb jellegben volt, kevéssé volt képes ÉRTELMEZNI [és valószínűleg még ÉRZÉKELNI is] ami ebben a váratlan / ÚJ helyzetben megnyilvánult.
A ’hát’ ’megtaszításának’ Érzékelése valószínűleg a „már elmúlt” ’leválasztásának’ [hátra-hagyásának] megkezdődését jelenthette.
Az Érzékelésben a ’Váratlanság’ [tapasztalatlanság, újdonság, Megértési-Nehézség] valószínűleg legelső olyan megnyilvánulása maradt meg berögzült [fontos] ’emlékként’, amelyet A-LÉTEZÉS (már mai értelmű) kibontakozásnak-indult TUDATOSSÁGA Érzékelni-és-Felismerni volt képes. Valószínűleg ez a ’legelső’ ’Tudatos emlék’ A-LÉTEZÉSBEN [ebben a ’legelső’ ÁT-VEZETÉSBEN nyílt fel A-TÉRBEN és A-LÉTEZÉSBEN a Tapasztalatok olyan jellegű BERÖGZÜLÉSE A-TÉRBE, amely utat nyitott a TUDATOSSÁG megformálásának].
Az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ [talán a legelső ÁT-VEZETÉS során megtapasztalt ’Értelmezhetetlenség’ miatt (akkor kezdett el felnyílni / formálódni a Tudatossága, ezért nem volt még képes minden újdonságot berögzíteni a Tudatába)] a saját LÉTEZÉSI Szakasza LEZÁRÁSÁRA való Felkészülés során valószínűleg még nem Értékelte kellő részletességgel azt, hogy a LEZÁRT Megnyilvánulást MARADÉKTALANUL vissza kell bontani a MEGFORMÁLÓDOTT (!) Valójában [a Tudatos-ÉN-nek erre még nem volt elégséges Tapasztalata][ez volt az első olyan alkalom, amikor A-LÉTEZÉS már TUDATOSAN készült az Elmúlásra és Megújulásra]. Ezen Megértés hiánya lehetett az oka annak, hogy az ÉLET korai megformálási kísérletei közül néhány LEZÁRT Tapasztalatból „maradványok” őrződtek meg a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN, és ez később alapjává válhatott a „beékelődés / jogosulatlan-jelenlét” Nehézsége és a Fájdalom (erősen Jelző) megformálódásának [a MINDENSÉG-FORRÁSA ehhez kapcsolódó ÖN-ÉRTÉKELÉSE bővebben: 20181126 – elérhető ITT].
Valószínűleg az ezen ’kezdő-képre’ alapuló saját tapasztalatai miatt formálta meg a MINDENSÉG-FORRÁSA a mostani ÁT-VEZETÉSEK rendszerét olyanná, hogy a Megújuló-való (test) és a visszabontásra-rendelt régi test ’egymással’ közvetlenül nem érintkezhet, közvetlenül nem áradhatnak ki egymásra (se a régi az újra, se az új a régire). Habár a ’teljes szétválásig’ (a régi anyag maradéktalan visszabomlásáig) ’egy-harmoniában’ ’élnek’, mégis mindegyik rész csak a saját élet-szakaszához rendelt Térben nyilvánulhat meg [olyan Távolság-Tartás nyilvánul meg ma már közöttük, amely biztosan elhárít minden akaratlan vagy akár erős-szándékú összevegyülést / túlzott-közelséget].
Azért lehetett nagyon fontos ezt a nagyon régi ’emléket’ Felismernie a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK, mert a TÁRSASSÁ-Váló-LÉTEZÉS[-és-ÉLET] „gyermekbetegségeinek” eredője nagyon jól Felismerhető benne. Az egymást követő „generációk” „egymáshoz feszülése” / az Elengedési nehézségek ugyanúgy A-MEGTAPASZTALÁS ÚJDONSÁGÁBÓL és még-nem-kellő-megértettségéből ered, mint a közelebbi vagy távolabbi társak között mára megformálódott „egymás ellen fordulás”. A „más életének elpusztítása a saját túlélés érdekében” [a régi szükségszerű elmúlása a Megújulás érdekében], valamint a tudatos vagy akaratlan azon sértés, amikor a teremtő ÖNMAGA ELLEN irányul, szintén felismerhető ’alapjában’ e képben. Az a nagyon fontos Felismerés is eredeztethető innen, hogy amikor „egy másikat bántunk” az egyik megnyilvánulásunkkal, az valójában ÖNMAGUNK ellen irányul [„ne tegyél olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek”].
’Később’ [a MEGÚJULÁST követően] már „NEM HIÁNYZOTT” a „KIZÁRT / kivezetett” harmadik (a „megelőző”) „társ” [a LEZÁRT, ELENGEDETT], és egy „nyugalmi” (kiegyensúlyozódási) szakaszt követően harmonikusan elkezdődött A-LÉTEZÉS MÁSODIK Szakaszának megnyilvánulása. Valószínűleg az ’ERŐTELJESEN / ERŐVEL’ megnyilvánult jellege miatt RÖGZÜLT BE (erősen?) a Tapasztalat az ÁT-VEZETÉSI-TÉRBEN, és így került tovább a MEGÚJULT-TÉRBE… Valószínű, hogy az EGYETLEN-ÉS-ELSŐBEN nem formálódott később Tudatos-Felismeréssé (Megértéssé) ez a legelső ÁT-VEZETÉSI Tapasztalat, a ’Berögzült Emléket’ viszont [tudatosan? tudattalanul?] ’továbbörökítették’ a MINDENSÉG-FORRÁSA [azaz A-LÉTEZÉS mostani Szakasza] számára [talán ahhoz hasonló SZÁNDÉKKAL, hogy MINDEN FONTOS TAPASZTALAT legyen majd az ’UTÓD’ / AZ-ELKÖVETKEZŐ számára Felismerhető és Megérthető. Talán azért volt ’Fontos’ ez az emlék, mert ’NAGY-ERŐVEL’ nyilvánult meg és így rögzült be a TÉRBE].
A később leírtakra figyelemmel lehetséges, hogy az EGYETLEN-ÉS-ELSŐBEN később több és akár sokféle [ön-pusztító?] Fájdalom is megformálódott, ezeket azonban ’nem szándékozott tovább-örökíteni’, és EZÉRT talán csak nagyon kevés Feljegyzést készített erről… [így azonban ’Fontos Tapasztalatok elvesztek A-LÉTEZÉS számára’, és újra meg kellett tapasztalnia a legjellemzőbb fájdalmakat az ’utódnak’ azért, hogy ÉRTÉKELJE: megtartja-e]. Az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ a mostani ÉRTÉKELÉSEK szerint olyan formában Szándékozott rendelkezni a Fájdalomról, hogy az később ne nyíljon fel „szélesre-kitáguló” megtapasztalássá A-LÉTEZÉSBEN [legfeljebb csak Jelző szerepe lehessen?]… Mégis „széles úttá” nyílt, és talán éppen ebben a ’nagyon régi’ ’kezdő-képben’ ’maradt meg (ellenőrizetlenül) a nyoma’…
Lehetséges, hogy ha részletesebb Feljegyzést hagyhatott volna hátra az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ a megtapasztalt ’legelső’ [vagy a többi megformálódott] Fájdalmáról, a MINDENSÉG-FORRÁSA korábban Felismerte volna benne azt a jelleget, amelyet az ’Elődje’ nem Szándékozott szélesre-nyíló megtapasztalássá megnyitni…
Talán ez az egyik fontos oka annak, hogy ma már a TOVÁBBVEZETŐ SZÁNDÉKOKBA nagyon részletes Értékelés kerül Berögzítésre arról is, ha a teremtő LEZÁR egy megtapasztalást és azt nem folytatja. A lehető legrészletesebben Értékelésre kerül az, hogy MIÉRT nem folytatja az adott megtapasztalást.
Említettem korábbi lejegyzésben, hogy ma már egyes LEZÁRÁSRA kerülő megtapasztalások olyan JELZÉSSEL kerülnek berögzítésre az érintettekben, hogy SOHA TÖBBÉ NEM NYÍLHAT fel (mert élet-ellenes) [20200503 (7.r.)(8. pont) - elérhető ITT, 20200503 (9.r.)(10. pont) - elérhető ITT].
Nagy valószínűség szerint tehát a FÁJDALMAK nagyon széles kiterjedésben való megnyilvánulása A-LÉTEZÉS mostani Szakaszában annak köszönhető, hogy kellő (Át-Vezetett) Tapasztalat hiányában a MINDENSÉG-FORRÁSA későn ismerte fel a Fájdalmasság fontos JELZŐ szerepe mellett a Fájdalmasság VESZÉLYEIT és ténylegesen erő-vesztést eredményező jellegét… és a TÉR ’egyneműsége’ miatt kezdetben ’akadálytalanul’ KIÁRADTAK a TEREMTETT-VALÓSÁGRA a MINDENSÉG-FORRÁSA Belső-Fontolgatásai is…
Jelenlegi megértésem szerint a MINDENSÉG-FORRÁSA a mostani saját LÉTEZÉSI-SZAKASZÁT MEGALAPOZÓ ÁT-VEZETÉS során [a Saját Új-Kezdetében] nem tapasztalt meg Fájdalmat >>> valószínűleg az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ Előkészítő Gondoskodása miatt, amit valószínűleg úgy alapozott meg, hogy inkább ’aludja át’ azt A-LÉTEZÉS ÚJJÁ FORMÁLÓDÓ formája [legyen számára egyszerűbb a régi ELENGEDÉSE].
A Gondoskodás ezen [mai mértékkel talán „túlzott”] formája ugyanakkor nagyon fontos SAJÁT TAPASZTALATAITÓL fosztotta meg a MINDENSÉG-FORRÁSÁT: (a jelenlegi megértésem szerint) „emléke sincs” a mostani LÉTEZÉSÉBE való ÁT-VEZETÉSÉRŐL, és a mostani LÉTEZÉSE Elindításáról…
A MINDENSÉG-FORRÁSA A-LÉTEZÉS és ÉLET Szakaszosságát és Folytonosságát a saját LÉTEZÉSÉNEK kisebb és nagyobb Szakaszai közötti ÁT-VEZETÉSEK megformálása során Tapasztalta meg, és máig formálja az ÁT-VEZETÉSEK azon formáját, amelyet a MEGTARTHATÓ-MEGÚJULÓ-Való fájdalmak nélkül, Tudatosságát megtartva képes megélni, képes minden TOVÁBBVITELRE Tudatosan összekészített Tapasztalatát a Választása szerint FOLYTATHATÓKÉNT (élőként), vagy pedig Feljegyzés formájában továbbvinni.
Valószínűleg AZ-ELBIZONYTALANODÁS [a ’Kezdő-Képbe’ Berögzült ’emlék’ a megtapasztalt ’Fájdalmasság-maggal’ / Értelmezhetetlenséggel / Megértési-Nehézséggel] emiatt csak jóval később (valószínűleg a mi fogalmaink szerint a MINDENSÉG-FORRÁSA ’Ifjúi’ (?) Szakaszában formálódott meg legelőször, amikor a TUDATA / TUDATOSSÁGA olyan felépültségű lehetett, mint most a kiegyensúlyozottabb és Tapasztaltabb (Különleges Utat megnyitott?) teremtők Tudatossága. Ekkor kezdődött el MEGALAPOZÓDNI a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN a ma MEGFONTOLTSÁGKÉNT és részben FELELŐSSÉGKÉNT ismert azon ÖN-JELLEGE, amelyet most kezdett el KIÁRASZTANI a TEREMTETT-VALÓSÁGRA.
OKA van tehát annak, hogy MIÉRT formálódtak meg a KIÁRADT-VALÓSÁGBAN eddig a TÁVOLSÁG-TARTÁSI BIZONYTALANSÁGOK és egyéb NEHÉZSÉGEK, VÁLTOZÁSOKAT jellemző Nehézségek, a TÁRSAS ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSOK [ezen belül a KÖZELEDÉSEK] eddig megtapasztalt Nehézségei, az ÚJ-KEZDETEK / ÁTVEZETÉSEK jellemző nehézségei, továbbá az Élet-„ELLENES” Irányulások [a SEMMI felé sodródás].
A legegyszerűbb OK az, hogy
A-LÉTEZÉS-ÉS-ÉLET TERE EGY-NEMŰ,
és közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL ÁRAD KI és VAN minden TÉR és ÉLET.
A másik OK az, hogy
A-LÉTEZÉS [= a MINDENSÉG-FORRÁSA] számára TELJESEN-ÚJ Megtapasztalás a TÁRSAS-MEGNYILVÁNULÁS mára felépült formája,
mivel A-LÉTEZÉSE ELINDULÁSAKOR ’benne / mellette’ nem formálódott meg olyan ’másik, valamelyest elkülönült’ TUDAT, mint A-LÉTEZÉSE megelőző Szakaszában.
Ennek a mostani ÖN-ÉRTÉKELÉS szerint az az oka, hogy
a TÁRSAS-TEREMTÉST
A-LÉTEZÉS
ÚJ (!) ALAPRA ’HELYEZTE / VEZETTE ÁT’ akkor,
amikor a LÉTEZÉSE előző Szakaszát LEZÁRTA:
egyes Megtapasztalásait olyan formában ZÁRTA LE,
hogy azok FELNYÍLÓ TAPASZTALATKÉNT ne formálódhassanak meg A-LÉTEZÉSE ELKÖVETKEZŐ Szakaszában.
Ha ilyen [Semmivé-tevő, csak Feljegyzésben Berögzítő] ÖN-RENDELKEZÉST megformált A-LÉTEZÉSE előző Szakaszában az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ
[erre Hatalma és SZABADSÁGA VOLT! (mivel a SAJÁT Sorsáról Rendelkezett!)],
ez az ÖN-MEGHATÁROZÁS KÖTŐ / KÖTELEZŐ A-LÉTEZÉSE mostani Szakaszában is.
Valószínűleg ’Fájdalmas’ volt az ’egy testbe /egy megformált valóba’ berögzültsége a kettő TUDATNAK
[a kezdő képben: az ’egyterű-házban’ él (?) a kettő megmaradó létező].
[Részleges megértés:]
Ez lehetett az oka annak, hogy
A-LÉTEZÉSE-ELKÖVETKEZŐ Szakaszára olyan VÁLASZTÁST hozott az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ,
hogy TÖBB (kettő) TUDAT csak akkor formálódhasson meg A-LÉTEZÉSBEN,
ha az már valamelyest ELKÜLÖNÜLŐ TÉRBEN [különálló testben] lehetséges.
Ezért formálódott meg [a TÁRS megteremtése iránti VÁGYBÓL] AZ-ÉLET,
amely a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK olyan Kiáradása,
amely egy ÖNNÖN-VALÓJÁTÓL valamelyest Eltávolított és Elhajlított [habár nem elkülönülő] TÉRBEN nyilvánul meg
[20200509 (2.r.) (2. pont) – elérhető ITT: a KIÁRADT-VALÓSÁG TERÉVEL a MINDENSÉG-FORRÁSA ’kitágította’ az addigra-már-megformálódott Saját-Valóját].
Az írás folytatódik a 3. részben, elérhető ITT
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
