 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
ÍRÁSOK - 2020 szeptember 8 (14) 248-267 |
|
|
20200908 - Formálódó ÚJ MEGTARTÓI-Gondoskodásokról (253. rész)
Az írás 252. része elérhető ITT
2021.04.21.
Levél
Érzékelhető, hogy egy nagyon durva, és közvetlenül élet-ellen irányuló behatásból is ered a mostani „terjedő”-helyzet. Van egy olyan része, amely egy ’semleges’ áramlásként (térként) indult, és erre telepedett rá már tudatosan egy fertőző / élet-ellenes minta / organizmus / létező…
Ugyanakkor itt élünk a FÖLD Közösségében, és a FÖLDANYA is folyamatosan dolgozik ennek az élet-ellenes helyzetnek a megszüntetésén (1) a FÖLD Közösségében élő teremtőkkel, és (2) a Föld felé (törvényes úton, előzetesen erről Egyeztetve) irányuló más Gondoskodásokkal is összekapcsolódva.
Itt a Földön is élnek olyanok, akik akár a kutatásban, akár gyógymódok tényleges előállítása során, a szállítás és tényleges gyógykezelés során Tisztelettel és Szeretettel ’Adják’ a tudásukat és erejüket a ’nagy-egészhez’… ami tőlük telik megteszik.
A legkisebb kislányomat harmadéves orvostanhallgatóként márciusban már berendelték egy hétre a ’védekezésbe’, tesztelést / szűrést végzett. Ezen a héten ismét részt vesz a tesztelésben (ahelyett, hogy tanulna és készülne a vizsgáira). Nem repestem az örömtől, amikor ezt pár napja elmondta, de nem ítélhetem meg, hogy mit választ. Elmondta, hogy ő azoknak az embereknek szeretne segíteni, akikkel majd a munka során találkozik… és van benne bizalom, hogy talán lesz, akinek tényleg tud segíteni.
A ’kész-termékben’ (akár oltás ez) a Jobbítás lehetősége is benne lehet [és én is bízom abban, hogy sokan vannak, akik nem csak a fizetésért végzik a munkájukat, hanem azért, hogy vége legyen ennek az „őrületnek”, és valahogyan tudásban / tapasztalatban / erőben megerősödve magunk mögött hagyhassuk mindazt, ami nem egyeztethető össze az élettel]. A Térben / az áramlásainkban ezek a Jobbító Szándékok / munkák / erők / tudás is benne vannak.
Talán a „hódítók” csak egy „masszát” (itt élőket) látnak, akiknek pusztulnia kellene, hogy az élet-tér könnyebben elvehető legyen.
Mi itt élők látjuk / láthatjuk egymást is, és azt is, hogy nem csak egy „gyenge és felesleges massza” vagyunk, hanem vannak erősségeink, van bennünk tudás és szeretet is, képesek vagyunk megóvni [SŐT: MEGÚJÍTANI is!] az életünket és az életünkhöz tartozó teret is.
Nem mindenki tudatos ma még ebben, és talán a tudatosabbaknak most az a legfontosabb feladata, hogy segítsék azokat a társaikat a Felismerésekben / Megértésekben, akik most kezdik újra felismerni azt, hogy vissza kell venniük az életük irányítását, újra meg kell tanulniuk az ÖN-Gondoskodást.
Az élet irányításának visszavétele nem az utcákon kint a zavargásokban való részvétellel kezdődik, vagy a politikai „színpadon”. A Tudást és Tudatosságot szükséges visszaépíteni, ebben segíthetjük egymást azokban a  konkrét helyzetekben (a társainkhoz való közvetlen összekapcsolódás során), amelyekben éppen élünk.
Nyilván nem véletlenül látjuk azt, hogy sokan egyáltalán nem értik, hogy valójában nem a saját életüket élik. Én is sokáig éltem így, teljes sötétségben, minden segítség nélkül (vagy nem ismertem fel a segítő-kezet). Megtapasztaltam, hogy ki lehet jönni e gödörből / sötétből, és ha nekem sikerült, sikerülhet ez mindenki másnak is. Nem reménytelen a helyzet. Itt a Földön a valódi segítség mindig abból az ’irányból’ jön, ami felé képesek vagyunk BIZALOMMAL-és-SZERETETTEL fordulni / megnyílni. A bizalom, megnyugvás, szeretet sok olyan élet-ellenes mintát ’átalakít / átír’, ami nem rögzülhet be az életünkbe.
Ahogyan én is megtapasztaltam:
amikor a Bizalomra alapulóan képes valaki megtenni az első lépéseit abban az irányban,
hogy visszaépítse az ’elvett / elvesztett’ életét,
akkor tudnak a segítői hozzákapcsolódni.
El kell kezdeni tudatosan a ’TEVÉKENY’ (!) Ön-Gondoskodást…
talán ebben a LEGFONTOSABB most segíteni a társainkat:
alapulva
a saját korábbi tapasztalatainkra,
és arra a belső útmutatásra, amely a védett-belső-útjainkon jelez.
Ha valaki azzal a szándékkal teszi a lépéseket, hogy azzal tudatosan óvja az életét, bízom abban, hogy ’jó úton halad’.
Az írás folytatódik a 254. részben, elérhető ITT
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
