20200908 - Formálódó ÚJ MEGTARTÓI-Gondoskodásokról (271. rész)

 

(…) A-TÉR [a KIÁRADT-VALÓSÁG TERE értelemben]

a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK az a legelső KIÁRADÁSA,

amely nem közvetlenül és nem a maga teljességében a már addig megformálódott-SAJÁT-VALÓJÁRA irányult.

 

            Ebben az Értelmezésében

A-TÉR

a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK olyan SZÁNDÉKÁBÓL formálódott meg [majd Áradt ki, ’Rögzült’],

amellyel ’KITÁGÍTOTTA’ az addig-már-megformálódott-SAJÁT-VALÓJÁT.

 

 

            A MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ’Saját Értelmezése’ szerint

A-TÉR immár

olyan SAJÁT (!) KIÁRADÁSA,

amelyBEN / amely ÁLTAL Utat / Kiteljesedést nyit meg valamilyen Új-Kezdet számára.

 

(…) Bármely Új-Kezdet [bármely Szándékból EGYEZTETÉS útján Összecsendüléssé megformált Való]

csak úgy tud Megtapasztalássá / Valóvá megformálódni,

ha ’ahhoz-a-kiteljesedéshez’ MAGA a MINDENSÉG-FORRÁSA KIÁRASZT (megformál-és-rögzít) ’Teret’.

 

Ebben a[z Összecsendülés alapján elinduló Új-Kezdethez a MINDENSÉG-FORRÁSA által az érintett teremtő(k) ALAP-ÁRAMLÁSÁBAN (egyedileg, minden érintett teremtőre külön-külön is!)] Kiáraszott Térben

’gyökerezik be’

a Valóvá megformálódását elkezdő Szándék [Összecsendülés],

ebben és ehhez kapcsolódva formálódnak meg [’sűrűsödnek össze’] azok az áramlások / szorosságok / összekapcsolódások / Feltételek, amelyek-’BŐL’ Valóvá formálódik meg az Új Tapasztalat.

 

            A MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ’legelső’ olyan SZÁNDÉKÁBÓL / SZÁNDÉKÁRA ALAPULÓAN Áradt ki a ’legelső’ [’kitágított’] TÉR, amelyben már kifejezetten arra irányult, hogy egy ’TELJESEN-ÚJ’ (!) olyan Megnyilvánulást / Tapasztalatot formál meg ÖNNÖN-LÉNYÉBEN, amelyből megnyílhat annak az Útja, hogy ’Társai’ formálódjanak meg.

 

      Amikor a ’Társas’-Teremtés megformálásának SZÁNDÉKA ’kellően komollyá’ formálódott meg a MINDENSÉG-FORRÁSA SAJÁT-VALÓJÁBAN, a ’legelső’ ’megmozdulásából’ KIÁRADT a TÉR.

    A TÉRBEN (ezt követően) ’irányokat’ és ’távolságokat’, ’arányokat’ (viszonyítást, részeket) (ennek részeként a ’Közeliséget’) ismert fel és tapasztalt meg a MINDENSÉG-FORRÁSA, és elkezdte ’Felismerni’ [Megtapasztalni] magát a [KIÁRADT] TERET. Felismerte a tér-formákat, a távolság és irány jellegeket / a ’középponttól való távolságokat és irányokat / összekapcsolódási-lehetőségeket, az ARÁNYOKAT / arányosságot, a szakaszosságot és végtelenséget, ismétlődést, átalakulást, megváltozást, megváltoztatást >>> és erre az ÚJ TUDÁSRA alapulóan elkezdte ’megformálni / megmunkálni’ magát a Kiárasztott TERET [elkezdte megtapasztalni a már KIÁRASZTOTT TÉR megformálását / formálhatóságát].

      A ’Tér-Formák’ és ’Arányosságok’ / Összefüggések és ’Szabályosságok’ Felismerése és Megtapasztalása nagyon sok Új Tudást épített fel a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN [a matematika és geometria is (mint az ÉLET minden része / lényege) ezeken alapul], és e Megtapasztalása során Felismerte és Megértette, hogy az egyes ’síkbeli’ és ’tér’ formáknak egyedi és egymástól jól megkülönböztethető ’harmoniája’ (egyfajta ’állandósága’ is) van. A tér-formák egymás mellé és egymás közelébe helyezése (egymással akár ’összevegyítése’ / egymással TÁRSÍTÁSA)(vagy éppen az eltávolításuk egymástól) olyan Új Tapasztalatokat formált meg a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN, amely végül alapjává vált magának az ÉLET KIÁRASZÁSÁNAK.

 

            A Tér-Formák [a bennük lévő ’állandóság’-mint-Harmonia] egymással társítása során Felismerte és Megértette azt a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy A-TÉR maga egy folyamatosan VÁLTOZÓ / VÁLTOZTATHATÓ, de ’ALAPJAIBAN’ mégis Állandó-jellegű KIÁRADÁSA, és ezért ’alkalmas’ (harmonikus) alapja (eszköze?) a MEGTARTHATÓSÁGNAK.

            Felismerte a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy az addigi Megtapasztalása KITÁGÍTÁSA érdekében KIÁRADT TÉR habár alapjaiban ’jól mutatja’ (Felismerhetővé és Megérthetővé tette ÖNMAGA számára) A-LÉTEZÉSE egy eddig kevéssé megértett ’ALAPJÁT’ [Állandó jellegű (?) és folyamatosan változó és áradó Meghatározóját], a BELŐLE ÚJONNAN KIÁRADT TÉR mégis ’más is’, mint amit az addig megformált-Valóján ’belül’ Megismert / Megtapasztalt.

            A ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉR Megfigyelése során ismerte fel azt a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy BENNE-MAGÁBAN ’honnan ered’ és mely már meglévő megnyilvánulásán (Ön-Részén) ’alapul’ / ÖNNÖN-LÉNYÉNEK mely részéből ’ered’ / formálódik meg és árad ki A-TÉR. Ennek a vizsgálata közben ismerte fel és értette meg A-TÉR azon alapját és megnyilvánulását, amely az Ő-MAGA-LÉTEZÉSÉNEK az egyik nagyon fontos Meghatározó ALAPJA. A ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉR vizsgálata során vált Tudatossá abban a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy A-TÉR ŐBELŐLE-MAGÁBÓL ÁRAD KI (1) nem csupán a ’Kitáguló’ KIÁRADÁSA során, (2) hanem a SAJÁT-LÉTEZÉSE / MEGNYILVÁNULÁSA számára is.

 

            Megtapasztalta a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy a BELŐLE ’KITÁGULÓAN’ KIÁRADÓ TÉR egy bizonyos tartam után VISSZAÁRAMLIK Hozzá [Visszaoldódik a SAJÁT-VALÓJÁBA].

            Megtapasztalta a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy a Belőle ’Kitágulóan’ KIÁRADÓ TÉR ’könnyen formálható’ (rugalmasabb?)(gyorsabban változó): a SAJÁT SZÁNDÉKÁVAL sokkal könnyebben formálható / átalakítható, mint a SAJÁT-VALÓJÁN ’belüli’ (addigi) TÉR.

            A ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉR és Tér-Formák [megértést segítő képpel például a szabályos testek és Arányok], valamint ezek egymásra-hatása [egymás közelébe kerülve ezek VÁLTOZÁSAI] ’csodálattal (áhitattal / rácsodálkozással) töltötték el’ a MINDENSÉG-FORRÁSÁT [’nagyon szépnek ítélte ezeket a Változásokat][’Örömét lelte ebben az Új Megtapasztalásban]. Valószínűleg ez a Megtapasztalás erősítette tovább [pontosította][’görgette tovább’] a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN a Társas-Teremtés megformálásának SZÁNDÉKÁT [közelítően úgy Értelmezhető ez, hogy ’szerette volna, ha ’más’ is megtapasztalja ezt az Új Szépséget, ezt az Új Változást’ (ha ’Együtt’ csodálhatná’ ezt a szépséget a társaival)...

            Ekkor még mindig csupán a [Változékony, viszonylag rövid-életű] TÉR volt az, ami a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL ’kitágulóan’ KIÁRADT, ekkor még nem pontosodott a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK SZÁNDÉKÁBAN az, hogy hogyan [mely ÖN-RÉSZÉBŐL] lehetnének Társai A-LÉTEZÉSBEN.

            Jelenlegi megértésem szerint amikor a MINDENSÉG-FORRÁSA elkezdte tudatosan keresni és Megérteni azt, hogy A-LÉTEZÉSE Előző Szakaszában hogyan alapozódott meg [akkor még csak a TUDAT számára] A-TÁRS / AZ-ELKÜLÖNÜLÉS (különbség / különbözőség / önállóság?), akkor formálódott HATÁROZOTT SZÁNDÉKKÁ a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN az, hogy a SAJÁT-VALÓJÁBÓL ’Lehetséges’ ’én’-részek [ebben az értelemben már ’ön’-részek] ’leválasztása’ [belső elkülönítése], és ha képessé válik ezt az egyfajta ’Önállóságra Szánt’ ’én’-darabot ’berögzíteni’ a ’kitágulóan’ KIÁRADT Térbe, akkor A-LÉTEZÉSNEK egy ’új formája’ formálódik meg.

       Amikor a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK [nagyon hosszú tartamon át való próbálkozását követően] sikerült a ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉRBE [először még csak egy nagyon rövid tartamra / csupán néhány pillanatnyi tartamra] ’berögzíteni’ egy ’elkülönítésre (= önállóságra) Szánt’ ’én’ (=Létezés) darabját, Megértette a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy ezen az úton képessé válhat a SAJÁT-VALÓJÁTÓL ’részlegesen’ [csupán részlegesen!] ’elkülönülő’ Társat [Életet][’gyermeket’?] megformálni. Ekkor kezdte a MINDENSÉG-FORRÁSA ÉLETNEK nevezni / tekinteni a ’Kitágulóan’ KIÁRASZTOTT TÉRBE berögzítésre kerülő ’én’-részeit.

            Mint említettem: a MINDENSÉG-FORRÁSA már A-TÉR legelső ’Kitágulóan’ KIÁRASZTÁSA során Tudatossá vált abban, hogy az így ’KITÁGULÓAN’ KIÁRASZTÁSRA kerülő SAJÁT-VALÓJA viszonylag hamar VISSZAÁRAMLIK HOZZÁ és Visszaoldódik a Saját-VALÓJÁBA.

            Azt Tapasztalta a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy amikor a ’Kitágulóan’ KIÁRASZTOTT TÉRBEN valamilyen ’szép harmoniát’ épített fel [amelyben ’Örömét / Áhitatát’ lelte / ERŐTELJESEBBEN-RÁIRÁNYULT-A-FIGYELME (nincsen erre szavunk)], az a TÉR és Tér-forma TOVÁBB megmaradt, vagy talán pontosabb úgy, hogy ’valamivel lassabban tért Hozzá vissza’ [’tovább gyönyörködhetett benne’ (?)].

            Ma már valószínű az, hogy magának a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK a ’szép’ vagy a ’harmonia’ FELISMERÉSE és teljesebb MEGISMERÉSÉRE irányuló Szándéka az, amely A-HARMONIÁT [mint egyfajta ’TARTÓSSÁGOT’, ’LASSÚBB VISSZAÁRAMLÁST’] ’berögzíti’ valamilyen ’belső úton’ a ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉRBE [és/vagy talán pontosabb az, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA BELSŐ-VALÓJÁBAN (!) RÖGZÜL BE egy Szándék, és emiatt lassúbb annak a Kiáradtságnak a Visszaáramlása]. A HARMONIA a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK egy olyan BELSŐ (SAJÁT) MÉRTÉKE, amelyben Felismeri a SAJÁT-VALÓJÁBAN a ’szépet” / az ’áhitatot’ >>> azt, hogy azt a ’Formát’ / a Formában-is-megnyilvánuló-EGYEDIT-és-ÚJDONSÁGOT ’minden részletében’ Szándékában van Megismerni / Megérteni / megtapasztalni, hogy az így megformálódó ÚJ TUDÁS MEGMARADHASSON a SAJÁT-VALÓJÁBAN.

 

            Mára teljesen Tudatos abban a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy a SAJÁT-VALÓJÁBAN hogyan ÉRZÉKELI, illetve hogyan formálja meg Tudatosan A-HARMONIÁT.

            A-HARMONIA egy olyan BELSŐ-MÉRTÉKE ma már a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK, amelyben (a mi fogalmainkkal) A-MEGTARTHATÓT / MARADANDÓT ismeri fel (pontosan beazonosítja).

 

Felismerte és Megértette a MINDENSÉG-FORRÁSA,

hogy A-HARMONIA

(1) mind a SAJÁT-LÉTEZÉSÉBEN,

 (2) mind pedig a ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉRBEN

’Maradandóvá’ / Megtarthatóvá válik.

 

Olyan ’kiegyensúlyozottság’ VAN a Harmoniában,

amelyben  A-LÉTEZÉS-EGÉSZE számára közvetlenül

[akár csak egy adott Közösségben, vagy akár csak egy teremtő sorsában]

OLYAN ’Maradandót’ tud megformálni,

amely ALAPJA lehet A-LÉTEZÉS-EGÉSZE bármely (Létező és) ÉLŐ teremtője számára egy Új Harmonikus Kezdet elindításának.

 

A HARMONIA megformálásának ma már nagyon fontos eleme

a pontos ’Irány / Arány / Távolság-és-Tér-jelleg Meghatározása’,

a Távol-és-Közel, és ezekhez a pontosan megfelelő / illeszkedő Tér-formák meghatározása.

Ezek meghatározása pontosan meghatározza a KIÁRADÓ-TÉR Tartósságát és Rugalmasságát,

és így azt is, hogy mennyire részletesen (részleteiben mennyire) ismerhetik meg / tapasztalhatják azt meg a KIÁRADT-VALÓSÁG teremtői [mire terjedhet ki az ott élők Tudatossága / Megértése].

 

            Mint említettem, a MINDENSÉG-FORRÁSA mostanában ÁRASZTOTTA ki a HARMONIA Megformálásának azt a Tudatosítási Útját, amely már az egyedi teremtők számára is MEGÉRTHETŐ. Ma még csak a Különleges Utat megnyitó teremtők számára nyílhat meg az az ön-épülés, amelyben a teremtők közvetlenül (!) a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK útmutatásával megformálnak egy új belső tudatosítási utat és személyhez is igazodó belső mértéket. Megtanulják ezek a teremtők azokat az egyszerű ELVEKET, amelyek ALAPJAI a Harmonia megformálásának [ezek valójában a MINDENSÉG-FORRÁSA eddigi megformált TAPASZTALATAI a Harmoniáról], majd pedig megtanulják azt a belső-utat használni, amely egy aprólékosan felépített belső mértékre alapulóan képessé teszi őket annak a saját sorsukhoz tartozó Harmoniának az Érzékelésére / Megértésére / Megnyilvánítására, amely KÖZVETLENÜL (!) Jelzi A-LÉTEZÉS-EGÉSZE HARMONIÁJÁBA való pontos illeszkedést.

            Ennek az új belső mértéknek a megformálására közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSA tanít meg minden teremtőt, mert csak így biztosítható A-LÉTEZÉS-EGÉSZÉRE érvényesülő ELVEKNEK maradéktalanul megfelelő ’egységes (alapú)’ és egyben mégis minden teremtő saját Életéhez személyesen igazodó Mérték-rendszer megformálása és működtetése. Ez az új belső Mérték a teremtőkben AZÉRT van, hogy

Felismerjék és Megértésék,

hogy MELY MEGNYILVÁNULÁSAIK és MIÉRT válhatnak ’maradandóvá’

[- akkor is, ha az a megnyilvánulásuk csak a saját sorsukban formálódik meg,

- és akkor is, ha később más teremtők számára is megnyitható úttá szélesedik ki a bennük megformálódott Harmonia].

 

            Ami ’Harmonikus’, az ’maradandó’ / ’hosszabb életű’ abból eredően, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK SZÁNDÉKA szerint az ’olyan lassan áramlik vissza a MINDENSÉG-FORRÁSÁHOZ’, hogy a benne megnyilvánuló Tapasztalat / Való ’minden részletében megismerhetővé váljon’ [mindaddig Megtartható maradhasson a KIÁRADT-VALÓSÁGBAN (a Megformáltságában), amíg van olyan teremtő, akinek arra irányul a(z Összecsendüléssé vált) SZÁNDÉKA, hogy Megismeri, Megtapasztalja azt a Harmoniát].

         „Önös érdek” vagy „egyoldalú akarat” nem elég a Megtarthatósághoz, csak a MEGTARTÓKKAL és Társakkal megformált Összecsendülés Tarthatja meg immár a megjelölt Teret / élet-formát / áramlásokat stb.

 

            A-TÉR közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK KIÁRADÁSA (1) mind az ÖNNÖN-VALÓJÁRA irányulóan, (2) mind a ’Kitágulóan’ KIÁRADT VALÓSÁGRA irányulóan.

            A ’Kitáguló’ [a Saját ’addig’ Megformált-Valóján ’kívülre’ irányuló] VALÓSÁGBA KIÁRADÓ TÉR a MINDENSÉG-FORRÁSA BELSŐ-LÉNYEGÉRE KIÁRADÓ TÉRHEZ képest ’részleges’ és ’rövidebb életű’, meghatározott tartamonként kihagyhatatlanul maradéktalanul VISSZAÁRAMLIK a MINDENSÉG-FORRÁSA BELSŐ-LÉNYEGÉBE.

            Az a ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉR, amelyben a MINDENSÉG-FORRÁSA [és ma már az Élő teremtők] HARMONIÁT ismernek fel, ’tartósabb’ / ’hosszabb életű’ / ’lassabban áramlik vissza a MINDENSÉG-FORRÁSA BELSŐ-LÉNYEGÉBE’.

            Ez a ’lassúbb visszaoldódás’ a MINDENSÉG-FORRÁSA BELSŐ-LÉNYEGÉBE közvetlenül ma már abból ered, hogy maga a MINDENSÉG-FORRÁSA ’Megtartó / Megerősítő’ SZÁNDÉKKAL ’Megerősíti’ (megjelöli) ezt a TERET. Ezek csak közelítő fogalmak, nincsenek ma még szavaink a MINDENSÉG-FORRÁSA TÉR-FORMÁLÁSÁNAK teljesebb megértéséhez.

            ’Annyi bizonyos’, hogy amely KIÁRADÁSBAN [Kiáradt TÉRBEN / Kiáradt ÉLETBEN / Kiáradt VALÓBAN] maga a MINDENSÉG-FORRÁSA Felismeri és Megérti A-HARMONIÁT [a Megmaradás Lehetőségét / az örömöt-és-Szépséget], azt a Teret / Valót / Életet a MINDENSÉG-FORRÁSA ’Belül’-a-SAJÁT-LÉNYÉBEN a Megtartás [teljesebb Megismerés és Megértés] SZÁNDÉKÁVAL Megjelöli. Számunkra ez úgy értelmezhető valamelyest, hogy ezt a Megjelölést a MINDENSÉG-FORRÁSA a SAJÁT-VALÓJÁN BELÜL nagyjából ’ott’ helyezi el, ’ahonnan’ KIÁRADT BELŐLE az a Tér / Élet / Való. Egyedi teremtők [vagy MEGTARTÓI-Teremtők, nagy-TEREMTŐK] esetében ez a ’hely’ az az Eredő-Kiáradási-Pont, ahonnan a MINDENSÉG-FORRÁSA Életre Kiárasztotta (a később ÖnLényeggé megformálódó) ’én’-t. Ha TÉRBEN vagy más megformált-Valóban ismer fel a MINDENSÉG-FORRÁSA HARMONIÁT, azt abban a Kiáradási-Pontban Jelöli meg, ahonnan elindította azt a KIÁRADÁSÁT, amelyhez a Tér / Való közvetlenül tartozik.

 

            Általában jellemző ma már a ’Kitágulóan’ KIÁRADT VALÓSÁGRA (vagyis a MINDENSÉG-FORRÁSA azon KIÁRADÁSAIRA, amely nem közvetlenül a már megformált SAJÁT-VALÓJÁRA irányul], hogy az ÉLET úgy formálódik meg, ha azt előbb a MINDENSÉG-FORRÁSA egy TÉR KIÁRASZTÁSÁVAL Megalapozza. Vannak azonban ma már a KIÁRADT-VALÓSÁGBAN is olyan Kiáradt TEREK, amelyeket a MINDENSÉG-FORRÁSA ’nem tölt be azonnal Élettel’, vagyis nem azért ÁRASZTJA KI, hogy abba azonnal begyökereztessen egy Életet. Ilyennek tekinthetőek ma a FORRÁS-TÉR és az OLTALOM-Tér egyes részei, valamint más ’Közössé-Tehető-Tér-részek’ [ezek Értelme hamarosan pontosabban is Megérthetővé válik].

            Fontos megérteni:

(1)

ÉLET nem létezhet a számára megformált és Kiárasztott TÉR nélkül,

(2)

azonban viszonylag sok olyan TÉR van,

amelyben nincs (begyökerezett) ÉLET.

(3)

Valójában a KIÁRADT-TÉRNEK ma csupán egy egészen kicsiny részében van berögzítetten is ÉLET,

és emellett a MINDENSÉG-FORRÁSA SAJÁT-MEGFORMÁLT-VALÓJA is TÉRBEN LÉTEZIK [Létezik (tehát nem ’él’)].

 

            Mostanában többször említettem, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA A-LÉTEZÉSÉT és AZ-ÉLETET is MEGÚJÍTOTT TÉR-ALAPRA vezeti át.

            Jelenlegi megértésem szerint

(1)

a MINDENSÉG-FORRÁSA az ÖNNÖN-LÉTEZÉSE-ÉS-VALÓJA számára ’rendelkezésre álló’ [bizonyos értelemben ÖRÖK, Meghatározója szerint mégis Állandóan-Változó] TERET

ALAPJAIBAN és a Megnyilvánult-Valójában ’mára’ már Megújította.

(2)

Nem olyan régen kezdte el a MINDENSÉG-FORRÁSA

a ’Kitágulóan’ KIÁRADT ÉLET (és VALÓ) ÁT-VEZETÉSÉT egy olyan ÚJ TÉR-ALAPRA,

amely a SAJÁT-VALÓJÁBAN már megnyilvánult MEGVÁLTOZÁSRA / MEGÚJULÁSRA alapul.

 

Az ÉLET számára (!) Kiáradt Tér

Az-Elkövetkezőben ’elszakíthatatlan / elválaszthatatlan’ lesz attól az Élettől,

amely számára a Teret a MINDENSÉG-FORRÁSA KIÁRASZTOTTA.

Ennek egyik Garanciája az Életben berögzített ÖN-AZONOSSÁG.

 

            Lesznek immár olyan [hosszabb vagy rövidebb tartamban Megtartott] KIÁRADT Terek, amelyek csupán egyedileg meghatározott Garanciákkal lesznek ’látogathatóak’ / Garanciákkal lehetséges majd hozzájuk kapcsolódni. Ilyenek például az EGYEZTETÉSI Terek [vagy újabb olyan Terek, amelyeket valamilyen Együttes Ellenőrzés / Értékelés, Együttes-Megnyilvánulások számára formál meg], amelyeket pontosan meghatározott Céllal-Értelemmel ÁRASZT KI a MINDENSÉG-FORRÁSA, és csak azok lehetnek jelen az EGYEZTETÉSEK érdekében, akik

(1)   közvetlenül érintettek abban az élet-helyzetben, amelyre az EGYEZTETÉS irányul

(2)   vagy pedig akiket a Jelenlétre valamilyen fontos okból FELKÉR a MINDENSÉG-FORRÁSA.

 

     (…) Az ÁRAMLÁS is a TÉR egyik fajtája / formája, és annak pontosan meghatározott [ma már Összecsendüléssel meghatározott irányú / mértékű / formájú] Változása / megváltozása.

 

            Vannak Áramlások, amelyek kizárólag a MINDENSÉG-FORRÁSA Rendelkezésébe tartoznak: közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK SZÁNDÉKA Határozza meg (formálhatja meg, tartja meg, változtathatja meg). A legismertebb ilyen áramlás az Élő teremtők ALAP-ÁRAMLÁSA.

            Vannak Áramlások, amelyek a nagy-TEREMTŐK, illetve a MEGTARTÓI-Teremtők Hatalmába tartoznak [csak Ők jogosultak megformálni / működtetni / megváltoztatni / lezárni ezeket].

            Vannak olyan Áramlások, amelyek ma már az egyedi teremtők Rendelkezésébe (gondoskodásába) tartoznak (’Adatik / Adatnak’).

 

        Az egyedi teremtők az Életükhöz tartozó Tér [például Közösségi Tér, illetve a Saját Rendelkezésükbe tartozó (például Belső) Terek / A-Test] megváltoztatásában áramlások ’megformálása’ útján vesznek részt.

        Úgy értelmezhető ez, hogy a kellően komollyá megformálódott Szándékaikat, illetve a ’Kiárasztott’ [a Saját-Valójukba meghatározott módon már berögzített] Szándékaikat ’hozzákapcsolják’ az őket Életre Befogadott Közösség / Birodalom Áramlásaihoz [Teréhez], és erre alapulóan a MEGTARTÓIK Áramlások Lehetőségét, vagy Összecsendülésre alapulóan valósan megformált Áramlásokat ’adnak át’ a számukra. Ezen ’szabad rendelkezésükbe Adott’ Tér-részeket a teremtők az Összecsendülésben meghatározott módon szabadon Gondozhatják / formálhatják az Összecsendülésben meghatározott Lényeg-Cél-Értelem Valóvá megformálódása érdekében…”

 

 

            (…) A FÖLD Közösségében [és sok más Közösségben] ma már TAPASZTALAT az, hogy a LEZÁRÁS / ELMÚLÁS / MEGÚJULÁS / ÁT-VEZETÉS nem kell hogy Fájdalmakkal járjon.

            A TUDATOSSÁG és MEGÉRTÉS egy bizonyos ’fokán’, a BIZALOM egy ’Alap-Állapotában’ az ELENGEDÉS és ELMÚLÁS / ELVÁLÁS teljesen fájdalom-mentessé válhat.

            Az előző írás ’kezdő-képében’ említett ’legelső’ (az emlékezetben megőrzött) ÁT-VEZETÉSI Tapasztalat akkor még fájdalom-mentes volt, de a LEZÁRÁS egy olyan ERŐTELJES formában nyilvánult meg, amely egy JELZÉSKÉNT berögzült az éppen MEGÚJULÓ-LÉTEZÉS MEGÚJULÓ TERÉBE (így a Tudatosságába).

            A mostani Értékelések szerint azért válhatott később ez a Tapasztalat az ELTÁVOLODÁS / ELVÁLÁS / LEZÁRÁS során megtapasztalható Fájdalom-jellegek ’forrásává’, mert A-LÉTEZÉSBEN akkor még TELJESEN ÚJ TAPASZTALAT VOLT A MEGTARTHATÓSÁG [a nyom-nélkül-el-nem-múló-Tapasztalat] MEGFORMÁLÁSA [„éppen kereste a Megnyilvánulása Harmoniáját”]. Valamilyen ERŐS / NAGYON-ERŐS [ma már Szándékként értékelhető] ’ELHATÁROZÁSA’ lehetett a BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJÉNEK [vagy közvetlenül A-FORRÁSNAK (?)] a MEGMARADÓ TAPASZTALAT megformálása [és mint említettem, ez valamilyen GONDOSKODÁSI ’Alap-jelleg’ megformálódásából eredhet, vagy azzal volt ’párhuzamos’][tehát maga a GONDOSKODÁS A-LÉTEZÉS BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJEKÉNT való Megnyilvánulási Szakaszából ered nagy valószínűséggel].

 

       [2021.05.04.: Fontolgatás: lehetséges, hogy A-FORRÁSNAK (a MINDENSÉG-FORRÁSA által korábban SEMMI-ként értelmezett ÖN-Részének) a BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJE volt az ’első’ ’Társa / gyermeke’ (?), és az ’emlékben’ felismerhető GONDOSKODÁS A-FORRÁS GONDOSKODÁSA volt e ’Társa / gyermeke’ felé, A-LÉTEZÉS-felé… (?)… Lehetséges, hogy a BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJE (mint ’első’ ’megmaradt’ Társa / gyermeke) a Tudatosságát még csak nagyon kevéssé volt képes megformálni… és az ’első-képben’ említett ÁT-VEZETÉS során (mint egy nagyon kicsi gyermeket) ezért volt szükséges A-FORRÁSNAK nagyon erőteljesen irányban-tartani (mint amikor egy gyermek éppen elkezd járni tanulni, és először még mindkét kezét fognia kell a szülőnek, majd már csak az egyik kezét, hogy megtanulja ’megtartani a középpontját’…) …

          A „tékozló fiú” maga lenne A-[Megformált-]LÉTEZÉS, és az ’otthon’ / a ’szülő’ A-LÉTEZÉS EREDŐ-FORRÁSA?...]

 

Valószínűleg az okozhatott MEGÉRTÉSI-NEHÉZSÉGET

[egy kis mértékű (de NAGY-EREJŰ!) zavart],

hogy A MEGTARTHATÓSÁG nem terjedhet ki [a mai ismeretek szerint] A-MEGFORMÁLT-VALÓ-TELJESSÉGÉRE,

csupán a TAPASZTALATOK lényege / ’eszenciája’ formálódhat MEGTARTHATÓVÁ a Megújuló TÉRBEN / LÉTEZÉSBEN / ÉLETBEN.

 

Az írás folytatódik a 272. részben, elérhető ITT