Mivel valószínűleg ’NAGYON ERŐS ’ELHATÁROZÁS’ lehetett a ’nyom-nélkül-el-nem-múlás (Gondoskodás Értelemmel is)’ a BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJÉBEN [vagy inkább magában A-FORRÁSBAN (?)] [valószínűleg azért, mert ez az Első-és-EGY ’Elhatározása’ formálódott meg AZ-ÁTVEZETÉS megkezdődéséig az addigi VALÓJÁBAN], a Visszabomlás elkerülhetetlen megtapasztalása egy olyan Tapasztalatot rögzített be az új TÉRBE, amelyből mára a Fájdalom-jellegek formálódtak meg.
Eredetileg talán csupán [a FORRÁS?] egy [Megértést segítő] JELZÉS(e) [Gondoskodása!] volt valamilyen nagyon kezdeti formában, de az ’ELHATÁROZÁS’ Erőteljessége AZ-ELMÚLÓBAN / A-VISSZABOMLÁSÁT-MEGKEZDŐBEN utóbb „majdnem szükségszerűen” „belső zavart” „formált meg”. [’Megmaradok… de mégsem maradhatok meg?”]
Mivel
A-VÁLTOZÓBAN,
az éppen ’VISSZABOMLÓBAN’
’ELTÁVOLODÓBAN
LEZÁRÁSÁT-MEGÉLŐBEN’
és
„Belőle átadódóan / TOVÁBBHATÓAN (?)”
a (hozzá nagyon közel lévő) MEGÚJULÁSÁT ÉPPEN MEGTAPASZTALÓBAN
formálódott meg ez a „helyzet”
a „belső zavarral” [mint „el-nem-tervezett / akaratlan elváltozással / megérthetetlenséggel”],
’A-FORRÁS-JELZÉSE’ [mint ERŐTELJES Megerősítés / IRÁNYBAN-TARTÁS / Új Gondoskodás]
Erőteljesen berögzülhetett ezen Megtapasztalás(ok) „mellé / közelébe”.
Az eddigi Értékelések szerint nem történt (nem rögzült be) „vegyülés” / „szétválaszthatatlanság”,
nem rögzült be A-LÉTEZÉSBE olyan ÖRÖK-MEGHATÁROZÓ,
hogy a NAGYOBB VÁLTOZÁSOKNAK ZAVARRAL és Fájdalommal kellene szükségszerűen együtt-járnia.
A mostani Értékelések szerint mivel ’TÉRBEN’ még „nagyon közel voltak egymáshoz”
e KÜLÖNBÖZŐ IRÁNYÚ (!) Megtapasztalások a megnyilvánulás pillanatában,
emiatt később nehéz volt a különállóságot, és így a Jelzés [’MEGTARTÓI / FORRÁSBÓL-Eredő’ GONDOSKODÁS] valódi Értelmét Felismerni és Megérteni:
nehéz volt a belső zavarodottságtól / elbizonytalanodástól mint fájdalom-alaptól
a Gondoskodó-(Irányban-Tartó?)-Jelzést megkülönböztetni…
…később a Fájdalom-jellegek ezért válhattak [’A-Forrás’ Gondoskodásaként, az IRÁNYBAN-TARTÁST elősegítendő] AZ-ELTÁVOLODÁS Jelzőivé…
majd később az Eltávolodások „okozóivá” („forrásává”) is…
így a ’kezdő-képbe’ „ÖSSZESŰRŰSÖDÖTT (és emiatt NEHEZEN MEGÉRTHETŐ) helyzet” pedig a Fájdalmas megtapasztalások MEGÉRTÉSI-NEHÉZSÉGGEL megterhelődött „forrásává” A-LÉTEZÉSBEN…
Fontolgatás
Az írás 1. pontjában írtam:
„…a visszabontott TÉR és LÉTEZÉS / ÉLET Tapasztalatai a Megformáltan-Megmaradó-Valójában ténylegesen ’megőrzódnek’,
azokra bármikor visszatekinthet,
és akár azokra alapulóan [azon BERÖGZÜLT / Megőrzött korábbi Tapasztalataira alapulóan]
egy ÚJ Lényeg-Cél-Értelem (ÚJ Szándék) Megformálásával ’Folytathatja’ is a korábban megkezdett Tapasztalatokat…”
A Lezáruló Régi Élet-Szakaszunkban MEGFORMÁLTUK a TOVÁBB-VEZETŐ SZÁNDÉKOT, és ebben Rendelkeztünk arról, hogy mit szeretnénk Tudásként és Tapasztalatként megőrizni és majd akár folytatni is.
FONTOS: az Új Életünkben is SZABADSÁGUNK VAN Rendelkezni arról, amit Továbbvittünk!
Az Új Testben / Új Élet-szakaszunkban nem ’automatikusan’ emelkednek be a Tudatba a megtartott Tapasztalataink, hanem majd annak megfelelően, ahogyan akkor ott RENDELKEZÜNK róluk!!!
Ha olyan Rendelkezést hozunk [amikor erre már képesek leszünk],
hogy például FOLYTATJUK a megkezdett Sors-Rendezést és Rend-Tételek Előkészítését / Új-Harmoniák megformálását / a megkezdett Különleges munkákat / az eltervezett Közeli-Összekapcsolódásainkat
és/vagy
KÉRJÜK és Elfogadjuk a FÖLDANYA és Önnön-Lényegünk vezetését abban,
hogy mikor mely Tapasztalataink emelkedjenek a Tudatba az Új-Kezdetünk harmonikus elindítása érdekében,
ezzel már eleget teszünk annak a követelménynek,
hogy Új Lényeg-Cél-Értelem Meghatározásával [egy Új IRÁNY Meghatározásával] élünk,
és elindulhatnak az Új megtapasztalásaink (amelyeket folytatni szándékozunk)…”