A ’nagyon rövid kezdő-képben’ a ’kicsi egy-terű házban’ az ifjú anya által már berögzített legkisebb gyermek megtapasztalásának ’emléke’ van berögzítve (?) [(267.r.) 102. pont 2. alpont – elérhető ITT). Mivel ebben is jelen vagy egy hirtelen nagy-erejű lökés, ide-idézem. Néhány mai gondolattal kiegészítem a képet (kék színnel kiemelve).
„…A kicsi ’egy-terű’ házhoz három teremtő tartozik (ebben a képben) (mintha egyikük nő lenne, a másik kettő pedig inkább férfi jellegű). Testvérek és részben rokonok (vagy részben inkább barátok). Mindenki végzi rendesen ami a saját feladata. A ’ház’ belül valójában teljesen üres.
[Ez az emlék-rész valószínűleg azt jelzi, hogy a ’házat’ az ifjú anya három (már Önállóvá vált] TUDAT számára ALAPOZTA meg, és ennek megfelelően kezdte felépíteni a ház belső szerkezetét. Az, hogy nem érzékeltem pontosan azt, hogy a TUDATOK között milyen (irányú / szorosságú) kapcsolódás van, jelzi, hogy még nem volt véglegessé megformálva a ház belső ’szerkezete’ / Tér-Rendszere.
Az, hogy ’egy-terűnek’ érzékelte (valószínűleg a belerögzített legkisebb gyermek) a házat, ez is jelzi, hogy az ifjú anya még valóban nem formálta véglegessé a ház belső szerkezetét: mivel az ifjú anya ténylegesen nem rögzült be a nagyobb gyermekével a VÉDŐ-Térben, még nem volt a három TUDAT számára ÖNÁLLÓVÁ megformálva a VÉDŐ-TÉR belső szerkezete.
Az ifjú anya ÚGY ALAPOZTA MEG a ’házat’, hogy abban majd mindhárom TUDAT számára Önálló (személyes) TÉR-Részeket formál meg a MEGÚJULÁSHOZ (erre a TÉR-FORMÁLÁSRA az ifjú anya képes volt, a szülei megtanították rá). Mivel azonban még a házban ennek csak az ’alap-rajzát / tervét’ rögzítette be az ifjú anya, és a ház végül [egy EL-Változásból eredően / akaratlanul] úgy vált le a RÉGI TÉRRŐL, hogy az ifjú anya ténylegesen NEM RÖGZÍTETTE BE a házban a Személyes TÉR-Részek Önállóságát, a házban „egyedül maradt” legkisebb gyermek maga nem értette meg először azt, hogy az Önállóvá váló TUDATOK számára hogyan formálható meg ÖNÁLLÓ Személyes TÉR (a TÉR-FORMÁLÁSRA és a ’Harmonia Alapjaira’ őt még nem tudta megtanítani az ifjú anya).]
’Ketten’ hirtelen / teljesen váratlanul azt tapasztalják, hogy a harmadik társuk „hátbalövi” [„megtaszítja”] egyiküket.
[Az emléknek ez a része nagyon hasonló a mostani Megértést segítő kép azon részéhez, amikor az ifjú anya az udvaron lévő gyermekével elindult vissza a házhoz, és valamilyen ISMERETLEN OKBÓL az ifjú anya „erő-vesztetté” vált… egyrészt az „ISMERETLEN [a Saját VÁLTOZÁSI IRÁNYÁVAL ellentétes] ERŐ” [a szülei TÉR-RÉSZEIT Visszabontani Megérkezett GONDOSKODÁS] is „erősen meglökhette és elgyengíthette”, másfelől pedig a „meglökés” érzete eredhetett abból is, hogy amikor az ifjú anya édesapja felismerte az ifjú anyában megformálódott zavart és erővesztést, akkor maga az édesapa [aki ÉPPEN LEZÁRTA a Saját Megtapasztalását] ’utolsó erejével visszanyúlt az ifjú anyához’ és egy VÉDŐ-Térbe ’belökte / belendítette hátulról’ (?). Mivel az édesapa közvetlenül nem tudta még megérinteni az ifjú anyát, feltételezésem szerint valamilyen ’erőteljes és nagyon gyors (’EGYOLDALÚ’, IRÁNYBAN-TARTÁSI CÉLÚ) közeledéssel’ próbált valamilyen ’irányt és lendületet adni’ (?) az ifjú anyának…]
Zavar formálódik meg ebben a másik kettő teremtőben… [már zavar van (valami „létezés-ellenes”?) a harmadik társukban > továbbterjedt / áthatóvá vált (átadásra került / átörökítődött?) másra]… A Tudatosság még ’gyermekibb, egyszerűbb’, de a ’kettő’ próbálja megérteni mi történik, és keresik hová rejtőzhetnének el (nincsen hová, hiszen egy-terű a ház) a még mindig őket lelőni / „elpusztítatni akaró” (?) társuk elől [azon korábbi Létezés-rész elől, amely a Visszabomlását már megkezdte].
[Lehetséges, hogy az emlékkép való(já)ban az ifjú anyát és nagyobb gyermekét ért „elgyengítő hatás” emléke, amely a házban már berögzített legkisebb gyermekhez tartozó TÉRBEN azért rögzülhetett be (méghozzá ’nagy erővel’), mert amikor az ifjú anyát ez a meggyengítő hatás elérte, az ifjú anya és a házban már berögzített legkisebb gyermeke között megalapozott KÖZVETLEN ÁRAMLÁS (a képen a folyamatos barna vonal) már épült és egyes részeiben valószínűleg működött. Ekkor még az „ismeretlen okból” „erővesztetté vált” ifjú anya és a házban már berögzített legkisebb gyermek ténylegesen EGY LÉTEZÉSI TÉRBEN voltak berögzülve.
Közvetlenül alapulhat ezen LÉTEZÉSBELI Megtapasztalásra (mint OK-FORRÁSRA) a YOSÁGON belül megformálódott azon NEHÉZSÉG, hogy az egymással Közeli-Összekapcsolódásban (= Közvetlen Áramlásban) lévő egyedi teremtők között nagyon gyakori volt az, hogy az egyik teremtőben megformálódott EL-Változás „tovább-adódott / tovább-terjedt” (akár tovább örökítődött) a másik társra a közöttük működő belső áramlásban.]
Megpróbálnak a házon kívülre menni [„kijutni”], utánuk megy az öldöklő is (?). Ekkor a megijedt (vagy tudatos?) kettő visszamegy a házba, és valahogyan sikerül „kizárni” (?) az öldöklőt (vagy ez a szándék).
Amit lehet gondosan BEZÁRNAK (ajtót, ablakot, behúzzák a függönyöket).
A Bezáródott részben ezt követően
(1) vagy megnyugvás formálódik meg [így tisztábban átlátható / megérthető lehet a helyzet és elkezdődhet egy Értékelés / Fontolgatás arról, mit lehetne tenni ebben a helyzetben][a „kizárt” társ hiánya hamar JELEZNI fog, ha szükség van rá az ’egységben’]
(2) vagy pedig egyre fokozódik a rettegés, és még tovább fokozódik az Eltávolodás „ott belül” a saját harmoniától (a „sorvadás”, ha elhatalmasodik a félelem vagy fájdalom).
Az emlékben az, hogy az „öldöklő” „utánuk megy”, lehet annak az emléke, hogy amikor a fiatal anya meggyengült, az édesapa (ÉLETET ÓVÓ CÉLLAL, IRÁNYBAN-TARTÁSKÉNT) ’utána-nyúlt’. Lehetséges, hogy az édesapa arra a TUDÁSÁRA alapulóan próbálta meg AZONNAL egy lehetséges Ideiglenes VÉDŐ-Térben berögzíteni az ifjú anyát és a mellette lévő nagyobb gyermeket, mert Felismerte (vagy sejtette?) azt, hogy az idősebb szülők LÉTEZÉSI-TÉR-RÉSZÉT Visszabontani érkező ERŐ a VÉDŐ-Térbe (házba) BE-NEM-RÖGZÜLT LÉTEZÉS-RÉSZT is Visszabonthatja, mivel ÚGY ÉRTÉKELHETI a TÉR-FORMÁLÓ-ERŐ, hogy ami nincsen Berögzítve a ’házban’, az LEZÁRT Tapasztalat (ugyanúgy, ahogyan a szülők LÉTEZÉSI-TERÉBEN], és azt vissza kell bontani (?)…
Az emlék ugyancsak mutathatja azt a helyzetet, amikor az ifjú anya ’mellől’ a szülei ’végleg’ távoztak, és az ifjú anya már valóban csak a mellette lévő idősebb gyermekkel volt együtt az udvaron megformált ideiglenes VÉDŐ-Térben (kis házban).
Az ’életbeli’ tapasztalatokra alapulóan azt feltételezem, hogy
KETTŐ egymással ellentétes irányú VÁLTOZÁSHOZ való ’Különleges KÖZELSÉG’
[amelyek közül KÖZVETLENÜL csak egyik érintette az ifjú anyát]
„összerezeghetett” egy rövid tartamban a fiatal anyában.
A fiatal anya ’a TELJES LÉTEZÉSÉVEL’ éppen arra készült,
hogy MINDENT amit folytatni / felépíteni szeretne,
azt pontosan berögzítse a Saját LÉTEZÉS-RÉSZÉHEZ tartozó egyik TÉR-RÉSZBEN már megformált ’házban’ [= SPECIÁLIS VÉDŐ-TÉRBEN].
Az egyik gyermeket már biztonságba helyzete [berögzítette a házban],
és éppen a másik gyermekét és a Saját LÉTEZÉS-RÉSZÉT készült berögzíteni az erősebb VÉDŐ-TÉRBEN (a házban).
Mivel a nagyobb gyermek az ifjú anya LÉTEZÉSÉHEZ tartozó TÉR-RÉSZBEN ’éppen közelebb volt’ a ’nagyszüleihez’,
ezért az ifjú anya is egy kissé közelebb húzódott a szülei LÉTEZÉSÉHEZ tartozó TÉR-RÉSZEKHEZ,
amelyek már megkezdték a felkészülést a TÉR-VISSZABONTÁSRA.
A képben érzékelt (1) furcsa nagy-erejű sötét vihar és (2) a ’még messzebb lévő kémény-szerűből kiáramló furcsa repkedő valamik [az újonnan formálódó TÉR részei (?)] közül az első talán a szülők LÉTEZÉSÉHEZ tartozó TÉR-VISSZABONTÁS céljával érkező LÉTEZÉSBELI TÉR-FORMÁLÓ ERŐ [Áramlás] volt, és valószínűleg a második ’HOZTA / FORMÁLTA’ az ÚJ Megtapasztaláshoz tartozó TERET. [A ’szürkés-barna’ nagyon sok ’repkedő / lebegő’ valami olyan érzetet keltett, mintha ’anyag-darabok’ lennének…]
A kettő egymással éppen ellentétes irányú TÉR-FORMÁLÓ ERŐ KÖZELEDÉSE / KÖZELSÉGE [még ha ezek bizonyosan nem is keveredhettek (!)] valamilyen okból az ifjú anya 
’belsőjében’ „egyszerre” vagy „egymáshoz nagyon közel” Jelzett. Az „összerezgéshez” hasonló közelségük okozhatott az ifjú anyában olyan érzetet, „mintha minden felfordult volna és minden kavarogna”. Valószínűleg ezen hirtelen erővesztést is okozó érzet miatt „tapasztalta” azt, hogy „olyan erős a szembe-fújó szél, hogy egy lépést sem tud haladni”. Feltételezem, hogy mindez az ifjú anya „belső érzete / belső érzékelése” volt, és magában a LÉTEZÉSÉHEZ tartozó TÉR-RÉSZBEN egyéb más „külső akadályozó” hatás nem volt.
Tapasztalat, hogy a TEREK közül elsődlegesen az ÁRAMLÁSOK esetében formálódhat meg „összerezgés” jellegű [„egymást megzavaró”] tapasztalat. Mivel jelentősebb EL-Változások is eredeztethetőek egymáshoz közvetlenül nem kapcsolódó Áramlások / Terek „akaratlan összerezgéséből”, a LÉTEZÉS / LÉTEZÉS-RÉSZEK GONDOSKODÁSOKAT formálnak meg az „összerezgések” megszüntetése és megelőzése céljával.
A Megértést segítő képben jól felismerhető [az ifjú anya számára addig közvetlenül még nem tapasztalt] kettő különböző ÁRAMLÁS jelenléte. Az egyiket [valószínűleg a LEZÁRT TÉR-Részeket Visszabontó Áramlást] én szélként [’mozgó térként] ismertem fel a képben, a másik ’furcsa kémény-szerűből’ ’Kiáradó’ gyorsan mozgó / kavargó Áramlás pedig valószínűleg az ifjú anya ÚJ-KEZDETE Elindításához szükséges TERET FORMÁLTA…
Amikor az ifjú anya szülei a lehetőségeik szerint IRÁNYBAN-TARTÁSSAL közelebb húzódtak az ifjú anyához és a mellette lévő nagyobb gyermekhez [a képen ezt jelölik az édesanya és édesapa felől az ifjú anya és gyermeke felé irányuló szaggatott vonalak], ez egy akkor azonnal megformálható módon egy IDEIGLENES VÉDŐ-Térbe (kis házba) kezdte meg berögzíteni az ifjú anyát és nagyobb gyermekét. Talán valóban volt egy még vissza nem bontott Védelmi-Tér az ifjú anya LÉTEZÉSÉHEZ tartozó TÉR-RÉSZBEN, és az édesapa és édesanya olyan módon ’terelték’ az ifjú anyát ebbe a kisebb Védelmi-Térbe [a képen a második ötszögű kis házba], mintha egy ’szőnyeg’ egy-egy sarkát / oldalát fogva terelték volna az ifjú anyát a kis házhoz.
KÖZVETLENÜL (!) Alapja a ’szülők’ ezen Megerősítő GONDOSKODÁSA [egy IDEIGLENES (GONDOSKODÁSI) TÉR-RÉSZBE való Berögzítés] az ÉLET TEREIBEN ma már MEGformálható GONDOSKODÁSI-TEREKNEK, és például annak a YOSÁGON belül mostanában megformált ÚJ SZABÁLYOZÁSNAK is, hogy amennyiben egy Élő teremtő nem képes az ’Első Szabad Lépésével’ hozzákapcsolódni a számára Megformált SZEMÉLYES Térhez, akkor az Életét-GONDOZÓNAK azonnal közelebb kell húzódnia hozzá, meg kell kezdeni az „akadályozás” Okának Megértését, és meghatározott Feltételek esetén akár az EGYOLDALÚ GONDOSKODÁSÁVAL is Berögzíteheti IDEIGLENESEN egy (Személyessé, ÖN-Azonossá megformált) Gondoskodási Tér-részben [(611.r.) 192. pont (4) – elérhető ITT]:
Ezen a képen jeleztem, hogy a meggyengült ifjú anya és a házba már berögzített legkisebb gyermek között [valószínűleg az erő-vesztés és belső (tartósabb?) zavar megformálódása miatt] „megrepedt / megtört” (?) a közöttük formálódó közvetlen belső áramlás:
Feltételezem (amikor a képeket rajzoltam, ez akkor villant be gondolatként), hogy amikor az ifjú anya „meggyengült”, az valamilyen „repedést” vagy „részleges szakadást” okozott az ifjú anya és a legkisebb gyermeke között formálódó közvetlen [’még érzékenyebb’] belső áramlásban. Valószínűnek tartom, hogy ez a tényleges (!) [és új-szerű] Tér-Vesztés (!) ténylegesen erő-vesztést (és fájdalmat?) is okozott az ifjú anyában (és valószínűleg az érintett legkisebb gyermekben is).
Nem ismert ma még, hogy amikor az ifjú anya a nagyobb gyermekkel berögzült egy IDEIGLENES VÉDŐ-Térben (még kint az udvaron egy kisebb házban), az ’meddig tartott’… és a szülei távozása után [már egyedül] az ifjú anyának mennyi tartamra volt szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozódjon [miközben a mellette lévő nagyobb gyermekről is gondoskodnia kellett… és valószínűleg érzékelte a legkisebb gyermekétől eltávolodás majd elszakadás ugyancsak új-szerű / ismeretlen fájdalmát]…
Feltételezem, hogy mivel az ifjú anya ekkor nem tudta ’közelről’ közvetlenül gondozni a házban már berögzített legkisebb gyermekét, az ifjú anya és a legkisebb gyermeke között éppen még csak formálódó közvetlen belső áramlás egyes részeiben elkezdett visszabomlani, és végül teljesen megszakadt. Ez [vagyis hogy egy KÖZELEBBI (!) összekapcsolódás céljával megformált belső áramlás hirtelen és/vagy értelmezhetetlen okból „megszakadt”] közvetlen eredője lehet a legkisebb gyermekben a „MAGÁRA-HAGYOTTSÁG” és a „Fájdalom” érzete és tapasztalata megformálódásának.
Miközben a képeket rajzoltam, az is jelzett, hogy később akár ez egyik, akár mindkettő gyermekben megformálódhatott az „irigység” / „féltékenység” / „neheztelés” / „harag” tapasztalata is, továbbá a SÚLYOSABB EL-Változások megformálódása során azon gyakori „EL-Fordulás” is, ami azért formálódik meg, mert nem képes a tapasztalat fájdalmát elviselni. Eredeztethető ebből a tapasztalatból az „önvád” és a társ „hibáztatása” [később ebből formálódott meg a Felelősség-áthárítás (= az Aljasság)].
Feltételezésem szerint
AMIKOR az ifjú anya és a legkisebb gyermeke között „(akaratlanul) TELJESEN VISSZABOMLOTT” a közvetlen belső áramlás,
A-LÉTEZÉS számára EZ VOLT AZ A JEL,
amely Jelezte, hogy ebben a TÉR-RÉSZBEN
minden LÉTEZÉS-RÉSZ KÉSZEN ÁLL a MEGÚJULÁSRA,
mert
(1)
mindegyik LÉTEZÉS-RÉSZ Berögzült valamelyik VÉDŐ-TÉRBEN,
(2)
és a kettő Berögzített VÉDŐ-TÉR között MEGSZŰNT minden KÖZVETLEN Áramlás.
EZ a JEL lehetett az,
amely az EGY LÉTEZÉSI TÉR-RÉSZEN belül
KETTŐ ÖNÁLLÓ VÉDŐ-TÉRBEN BERÖGZÜLT TUDATOKHOZ tartozó még egységes TÉR-RÉSZT
kettő RÉSZ-ÁRAMLÁSSÁ kezdte ’SZÉTVÁLASZTANI’:
elkezdett MEGFORMÁLÓDNI
a kettő berögzült házhoz ILLESZKEDŐEN
kettő ÖNÁLLÓ ÚJ KEZDET ELINDÍTÁSÁHOZ szükséges
kettő ÖNÁLLÓ TÉR-RÉSZ.
Említettem, hogy ma már SZABÁLYOZÁS rendelkezik arról a GONDOSKODÁSRÓL, hogy ha a GONDOSKODÓ azt ÉRZÉKELI, hogy a ténylegesen Megformált-Valóság IRÁNYÁBAN MÁS / egyes MEGHATÁROZÓIBAN más mint az ADDIG-TERVEZETT és/vagy Ő-Maga valamilyen ILLESZKEDÉSI-NEHÉZSÉGET AZONOSÍT, akkor a GONDOSKODÓ (1) először KÖZELEBB-HÚZÓDIK a helyzethez / érintettekhez, (2) ELLENŐRZÉST indít a Változás miatt, (3) ha szükséges EGYEZTETÉST kezd, (4) és ha minden részlet ILLESZKEDŐ, akkor kezdi meg a tényleges TÉR-FORMÁLÁST.
Mivel MEGSZŰNT az ifjú anya és a házba már berögzített legkisebb gyermeke között a közvetlen belső áramlás,
A-LÉTEZÉS ezt úgy ÉRTELMEZHETTE,
hogy a házban berögzített TUDAT (= a legkisebb gyermek) kezdi meg az ÖNÁLLÓ LÉTEZÉSI-SZAKASZÁT EGY LÉTEZÉSI TÉRBEN,
az ifjú anya és mellette EGY VÉDŐ-TÉRBEN berögzült nagyobb gyermek pedig
ugyancsak felkészült EGYÜTT az ÚJ LÉTEZÉSI SZAKASZUK ÖNÁLLÓ ELINDÍTÁSÁRA.
Feltételezem, hogy a TÉR-FORMÁLÁS ekkor „választotta szét” kettő ÖNÁLLÓ TÉR-RÉSZRE az addig az ifjú anyához tartozó egy LÉTEZÉSI TERET.
Részleges megértésem szerint az Anyagi-Testben ebből eredeztethető az a mostanában ismert ’forma’, hogy az agy egymástól határozottan elkülönült ’fél’-részekből áll [ezek a ’fél’-részek együtt formálnak meg ’EGY’-Teljeset].
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
