20200908 - Formálódó ÚJ MEGTARTÓI-GONDOSKODÁSOKRÓL (1117.r.)

 

2.

2023.07.06.

            Az előző gondolatokat / megértéseket még hajnalban írtam le. MAG-Társammal beszéltem most reggel, aki ugyancsak úgy fogalmazott, ahogyan én: „borzalmas éjszaka van mögöttünk”.

            ’Általánosítva’ a megtapasztalásainkat, úgy tudom megfogalmazni a megértéseinket, hogy a  ’Közösen használható’ ÉLET-TERÜNKBEN [a ’társasházunkban’, a ’hazánkban’] egyes társaink „úgy nyilvánulnak meg” [és ezt hangosan ki is mondták különböző helyzetekben], hogy „ez az ő házuk” [vagy a háború elől Magyarországra menekültek késő éjszaka az utcán részegen azt hangoztatják, hogy „ez az ő hazájuk”].

Az „én házam” / az „én hazám” [=  „enyém”]

ebben a „különös”  „hangoztatásban” azt [az „idegen-szívűséget”, a természetes összetartozás hiányát] „mutatta”,

 hogy

„én bármit megtehetek”,

„akadályozhatom” a többieket,

„elvehetem amit akarok”,

„oda öntöm ki a szemetemet / a mocskot ahova akarom, majd valaki más azt eltakarítja utánam”…

 „nem szólhatsz bele a dolgaimba, és tűrd szótlanul / békésen amit én elkövetek ellened / amivel megnyomorítalak”…

„te birka” (vagy szolga) „tűrd el, hogy használom / felhasználom / beszennyezem / elpusztítom” a Személyes-Teredet („elveszem az életedet”)…

 

            A tegnapi nap ’furcsa’ volt, és furcsán erőteljes.

        A FELAJÁNLÁSOS-Munka során egyrészt nagyon sokszor és hosszan érzékeltem magam a Hála állapotában… másrészt egész nap egy nagyon erőteljes ’Belső Figyelés’ állapotában is voltam.

            Ez utóbbi olyan, mint amikor minden [erre már képes (leginkább már működő FokozottABB / Különleges / Speciális)] ÉRZÉKELÉSSEL ’nagyon erőteljesen figyelünk’ ’minden apró rezdülést’ is. Nem tudtam meghatározni napközben, hogy pontosan ’mire’ vagy ’mit’ ’figyeltünk’… valószínűnek tartom, hogy a ’testem’ Érzékelte a szükséges Jelzéseket, de a Tudatom számára még nem tudtam Megérthetővé megformálni.

            Csak részleges az a megértésem, hogy valamilyen [különös (gyengítésre / megzavarásra / elbizonytalanításra irányuló) (?)] „megnyilvánulás” vagy „megmozdulás” „mutatta meg magát” a mögöttünk lévő napokban (?)…

 

            A szavaim ma még csak közelítőek.

 

           Egy belső képpel tudom csak érzékeltetni az eddigi Megértés-töredékeimet.

            Elképzelhetjük a FÖLDANYA Közösségének ’éppen meglévő állapotát’ úgy, hogy az itt élő ’100’ főből hetvenen már képesek ’felszállni a buszra’, és már felléptek a busz [ajtaja előtti] lépcsőjére.

            Harmincan még egy kissé távolabb vannak, még nem képesek fellépni a buszra.

 

Mintha a „harmincak” között lenne egy-kettő olyan [„hatalmat gyakorló” (?), / „rejtőzködő” (?)] „lemaradt” teremtő,

aki [a részleges megértésem szerint] tudatosan / szándékkal

(habár akár lehetséges az is, hogy „akaratlanul”,

mivel nem ismeri fel pontosan a megnyilvánulása következményét önmagára is irányulóan)]

valamilyen „lökdöséssel”, „felpiszkálással”, „a társa bántásával”

olyan „HATÁST” „akar elindítani” a „harmincak között”,

amely valamilyen formában „meglökhetné” akár a lépcsőre már fellépett hetven társat is…

AZÉRT,

hogy közülük minél többen „visszaessenek” a „lépcső alá”.

 

            Ezt írtam úgy korábban, hogy

felismerhető annak a VESZÉLYE,

hogy a lépcsőre már fellépett teremtők ha azt tapasztalják meg,

hogy „nem nyílik ki" a megfelelő pillanatban a busz ajtaja,

és ezért nem tudják ténylegesen megkezdeni a Változást-amelyre-felkészültek”,

egyes felépített ’erőik’ / ’ágaik’ „letörhetnek”, EL-Változhatnak…

és ez az ERŐ-VESZTÉS [Tér-Vesztés (!)] már lehetetlenné tehetné a számukra a buszon-maradást

[„visszaesnének” a „még távolabb lévők közé”,

és újra neki kellene kezdeniük a levált vagy bezáródott részük felépítésének].

 

KINEK JÓ EZ (a „hátra-mozdítás”)?

 

            A „lemaradt” „harmincak” között lehetnek olyan SÚLYOSABBAN „mérgezettek / sérültek”, akik „mindenképpen akadályozni és visszahúzni akarnak másokat” [talán azon régebbi tapasztalatra alapulóan, hogy a korábbi TÉR-Váltások során a „béklyóba befogott” „helybéliekkel” „húzatták a kocsijukat”, „mások erejéből át tudtak menni olyan Változásokon is, amelyekre ők nem készültek fel”].

 

20200908 [215.r.] 82. pont [szép zöld domboldalon a helybéliek húzzák fel az idegeneket a „kocsiban”; a jogosulatlanság leválasztásra kerül, ma már nem „húzhatják át” az idegeneket a helybéliek a Változásokon] – elérhető ITT

20200908 [218.r.] 83. pont [van a képnek olyan része, amely KÍMÉLŐ (vagy Speciális) Gondoskodás] – elérhető ITT

20200908 [303.r.] 112. pont – elérhető ITT

20200908 [359.r.] 131.r. V. alpont [védtelenek életére rátelepedés] – elérhető ITT

20200908 [645.r.] 197. pont (6) [ma már nem lehetséges az ilyen élősködők továbbvezetése] – elérhető ITT

20200908 [664.r.] 201. pont [újabb kiegészítésekkel] – elérhető ITT

20200908 [784.r.] 226. pont – elérhető ITT

20200908 [785.r.] 227. pont [rejtegetés, titkolózás] – elérhető ITT

 

            Az „idegeneknek” [vagy  „önmaguktól elidegenedetteknek / önmaguktól EL-Távolodottaknak”] ez a „hozzállása” a Változásokhoz „teljesen más”, mint azoknak a ’hozzáállása’, akik Tudatosan tesznek a Megújulásért:

20200908 [197.r.] 77. pont IV. alpont [ÁT-VEZETÉS képe (egymás kezét fogva, egymást is segítve megyünk előre)] – elérhető ITT:

            „…Régebbi könyvekben olvasni lehetett arról, hogy az ÁT-VEZETÉSI Szakaszokban sok teremtőben elkezd ’összefolyni / összemosódni’ a régi (lezáruló) és az újonnan formálódó. Vannak, akik azt említették, hogy néha mintha ’ide-oda mozognának’ a régi és új TÉR között addig, amíg a Tudatuk (?) teljes egészében képes hozzákapcsolódni az ÚJ TÉRHEZ / az ÚJ TÉBEN formálódó Anyagi-Testükhöz.

            Talán 15 éve lehetett, amikor az (Ön)Lényegem és/vagy a FÖLDANYA egy ’képben / helyzetben’ érzékeltette az ÁT-VEZETÉS / a MEGÚJULÁS lényegét [eltervezett folyamatát (?)]. Ez a kép sokat segített nekem azóta (ha például valami elbizonytalanított). Mostanában hallottam egy MAG-Társamtól, hogy nemrégen ő is kapott hasonló útmutatást, és hogy ez a számára is nagy segítség volt.

            Én úgy érzékeltem a képet, hogy (talán egy erdőben / hegytetőn?) talán egy kissé homályosan érzékelhető Térben a családtagjaimmal egymás kezét fogtuk, és így együtt haladtunk előre egyik lépést megtéve a másik után. Ez azt is jelentette, hogy ha azt Választjuk, a meglévő [Általános Alapú] Közeli Összekapcsolódásokat is megtarthatjuk [(1) nem csak az ÁT-VEZETÉS Tartamában, (2) hanem Speciális Összecsendüléssel a MEGÚJULT TÉRBEN is Közel maradhatunk egymáshoz].

            Ahogyan így együtt tettük meg a lépéseket, egyszer [hirtelen (!)] azt érzékeltem, hogy egy világos szép új TÉRBEN vagyunk már. Nem tudtam felidézni magamban a ’pillanatot’, hogy pontosan mikor és hogyan léptünk be ebbe az ÚJ TÉRBE, de egyszerre csak ott voltunk, és továbbra is fogtuk egymás kezét (és éltünk, folytattuk az életet).

            Feltételezem azt, hogy a RÉGI és ÚJ TEREK közötti ’csúszkálást’ / ’átlebegést’ talán inkább azok érzékelhetik, akikben még nem formálódtak meg a Különleges Belső-Terek, és így bennük nem tud ’elkülönülni’ a különböző Terekhez tartozó Tapasztalat.

            Valószínűnek tartom, hogy akikben a Különleges-Belső-Tér [talán ÖSSZETETT formája] már megformálódott és működik, bennük teljesebben elkülönül [külön-külön belső-térhez rögzül be] a Régi és Új TÉRHEZ tartozó Tapasztalat, és ritkábban formálódik meg bennük a ’csúszkálás’ érzete. [A Különleges-Belső-Térben tudjuk megkülönböztetni, hogy melyik tapasztalat tartozik az Új TÉRHEZ és melyik a Régihez?]

        Mindez csupán Feltételezés…”

 

            Akik (’hetvenen’) már készen állnak arra, hogy a buszba berögzüljenek, ők a legtöbben ebben egymást is segítették [közvetlenül, vagy akár csak távolabbról, a maguk megtett Jobbító lépéseivel / épüléseivel].

 

A ma még „lemaradott” ’harmincak’

NEM ÉRTIK azt,

hogy Akik (’hetvenen’) már képessé váltak TOVÁBB-LÉPNI,

azok ő-értük, a ’harmincakért’ is ’dolgoztak-és-dolgoznak’,

folyamatosan (!) tesznek azért,

hogy ne maradjanak le a ’harmincak’ se a ’felszabadulásról / Megújulásról’.

 

Akik ma ’előbb járnak’,

azok mindannyian az ’utat is formálják’ azok számára is,

akik az így felépített úton majd utánuk jönnek.

 

A VÁLTOZÁS és a MEGÚJULÁS Lehetősége

a FÖLDANYA Befogadásában élő minden teremtő számára MEGNYÍLT,

azonban ez a Változás / Megújulás NEM abban a formában nyilvánul meg,

hogy az ’előbb haladók’ „húzzák magukkal a lemaradtakat”.

 

Az ’előbb járók’ még ha akarnák sem tehetnék ezt meg

(hogy „húzzák” „maguk után” a társaikat):

 a Szándékukkal csak a Saját Sorsuknak adhatnak irányt,

másokra nem terjeszthetik ki a Szándékukat (!).

 

 Mindenki ’egyedül’ [önállóan] ’léphet tovább’

azokat a Tapasztalatait Megtartva, amelyek a ’Sajátjai’.

           

       Részleges az a megértésem, hogy

legkésőbb a ’HÍDON való átvezetés’ során

LEVÁLASZTJA a FÖLDANYA

a befogadásában élő teremtőkről mindazokat

(1) a Megformáltságokat

és (2) Tér-részeket / áramlásokat,

amelyek NEM ÖN-AZONOSAK a teremtővel

[vagyis amelyeket a teremtő jogosulatlanul használt].

 

Nem marad le senki a Változásról / Megújulásról

[a ma még „lemaradva” lévők sem],

ugyanakkor mindenki csak azt viheti tovább magával

[Megformáltságként / Térként / Felelősségént is],

amely a Saját Sorsához [Saját Választásaihoz, Saját Harmoniájához] ILLESZKEDŐ.

 

            A „lemaradt’ ’harminc’ között lehetnek olyanok, akik sok-sok nagy nehéz bőrönddel állnak távolabb a busztól [mert egy olyan  TÉVES „tudás” van bennük, hogy az majd segíti a „túlélésüket” (például „pénzzel” vagy egyéb javakkal majd „megveszik” „aki / ami kell”)].

 

A ’buszra’ azonban mindenki csak egy kis kézi-poggyásszal szállhat fel,

és ebben a kézi-poggyászban csak az lehet,

ami valóban a teremtő ’SAJÁTJA’.

 

Nagyon sok ’üzenet’ hangzott el korábban is

a „kényszert működtető / idegen mintákat működtető” teremtők felé,

amelyek érthetően és  több-irányból is megmagyarázták / megvilágították azt,

hogy számukra is megnyílik a továbblépés / Megújulás lehetősége,

ám a ’Megnyíló Kapukon / Új Utakon’ csak ’önállóan, egyedül’ léphetnek tovább,

megszabadulva mindattól, ami nem a Saját Igaz Valójuk.

 

E néhány bekezdésnek ismét az a célja,

hogy FELHÍVJA a FIGYELMÉT

a még mindig „mások erejéből / mások verejtékéből és véréből előre-haladni akaróknak”

arra,

hogy számukra is VAN  előkészített [ általuk VÁLASZTHATÓ (!)] Út a Továbblépésre / Megújulásra.

 

 Ha az Anyagi-Testi Jelenlétüket is szeretnék megtartani

a mostani KISEBB TÉR-Váltás során,

akkor az csak úgy lehetséges,

ha Tudatosan ’visszahelyezik az életüket’ a TISZTELET állapotába,

és ha ELFOGADÁSSAL és Bizalommal odafordulnak a Saját Igazi Valójuk felé,

ha Tudatosan „levetik” az „álarcaikat” [amelyek megakadályozzák őket a kapuk / utak elérésében],

és „befejezik” a mások felé irányított „kényszer” minden formájának megnyilvánítását.

 

 

„Csak akkor lehet segíteni valakin, ha hagyja.”

 

 

Az írás folytatódik az 1118. részben, elérhető ITT