Megismétlem, mert fontos:
„…a Nagyboldogasszony napja
[a magyarság életében (?)]
egy olyan nagyon fontos nap,
amikor az ’aratás’ [és ehhez tartozó ÉRTÉKELÉS] BEFEJEZŐDIK.
Úgy értettem meg ennek a lényegét,
hogy a július 2. és augusztus 15. napja közötti szakaszban
[az ’aratás során’ és/vagy a ’már learatott termésben’]
van egy LEHETŐSÉG ’Még-Javítani’.
Ha nem tudtunk befejezni valamit, amit Választottunk (felépíteni),
ilyenkor MÉG VAN LEHETŐSÉG
(1)
JAVÍTANI / PÓTOLNI
[ehhez segítséget kérni, és a segítséggel együtt Tudatosan megszüntetni a hiányt / lemaradást],
(2)
vagy EGYEZTETÉST követően (komoly Szándékkal) VÁLTOZTATNI
[FONTOS OKBÓL Új Szerződést megkötni,
amelyben Lehetőség nyílhat valamely Irány részleges vagy teljes Lezárására,
vagy egy Új Irány Megnyitásával ’továbbmaradni’ az Anyagi-Testben].
Augusztus 15. napja
[a magyarság életében (ismét!)]
egy MÉRÉS:
(1)
mi vihető tovább, mi FOLYTATHATÓ,
(2)
és minek a felépítettsége olyan, amely további türelem nélkül LEZÁRÁSRA kell hogy kerüljön.
(…) 'Érdemes'
az augusztus 15. napjáig még előttünk lévő napokban
FOKOZOTTAN Figyelni
a ’karnyújtásnyi távolságon belül’ Felismert / Jelző helyzetekben azt,
hogy ’megmozdul-e’ még valahol fájdalom / félelem / kétség / neheztelés / harag…
és ezekre a JELZŐ élet-részekre
érdemes [a FÖLDANYÁTÓL és az Életünket-GONDOZÓKTÓL] ELLENŐRZÉSEKET kérni,
és segítséget / útmutatást kérni a még meglévő nehézségek megszüntetéséhez.
Az érkező útmutatásokat fontos minél pontosabban Megérteni
[ha ez egyedül nem megy,
akkor ebben olyan társ segítségét kérni,
aki felé Bizalommal képesek vagyunk megnyílni],
és az útmutatást most nagyon pontosan (lépésről lépésre) Tudatosan követni.
Fontos, hogy az ELFOGADÁST erősítsük minden lehetséges formában.
Habár a saját Szándékunkkal közvetlen módon nem terjedhetünk ki másokra
[nem vehetjük át más teremtő élete felett az irányítást],
akikkel ÁLTALÁNOS alapon KÖZELEBB vagyunk egymáshoz
[együttes-tevékenység, barátság, családi kapcsolódás, párkapcsolat],
azok felé jogosultak vagyunk ’gondoskodóan’ megnyilvánulni…”
Az írás folytatódik az 1141. részben, elérhető ITT