20200908 [1144-1147.r.] 317. pont (2)-(3) [KÉNYSZERBŐL, a túlélés érdekében megtanultuk, hogy bizonyos rendszerességgel takarítanunk kell a környezetünkben] – elérhető ITT:
„…20200908 [1047-1048.r.] 295. pont (2) [ha már ’KINT’ a Személyes-Térben is Jelez (látható, tapintható) a „hiány”, szükséges LASSÍTANI és MEGÁLLNI, az Okot pontosan meghatározni, és BELÜL megnyilvánítani először a szükséges Változtatásokat] – elérhető ITT
Leginkább azért nem akartam először leírni ezt a képet, mert már nagyon sokszor Értékeltem magamban [és többször le is írtam] azt a ’Fájdalmasságot’, hogy
az „idegen” „minták” „berögzülése”
itt a FÖLDANYA Közösségében / a Közösségben Jelenlévőkben
(1)
valamilyen „fertőzést indított el” [= EL-Változást okozott],
(2)
és mindig (!) TÉR-VESZTÉST is okozott.
Ez az EL-VÁLTOZÁS
a FÖLDANYA Közösségében élőket
mindig (!) „megfosztotta” a SZABADSÁGUKTÓL.
Jól mutatta ez a mostani kép is azt, hogy
a TÉR-VESZTÉS
és az „IDEGEN-MINTA berögzülése”
az Életemhez tartozó SAJÁT (!) Személyes-Térben
MEGFOSZTOTT
annak a lehetőségétől
hogy a magam-Választotta Megtapasztalásaimat Elindíthassam / Folytathassam
[a Személyes-Teremtől megfosztás KÖZVETLENÜL megfosztott a SZABADSÁGTÓL].
A képben sem én, sem a családom tagjai nem tudtuk azt tenni, amit Választottunk…
a Saját Harmoniánk szerinti Megtapasztalás / Élet-Építés
„HELYETT”
„egy idegen mintát kerülgettünk”,
és „NEM KAPTUNK SEGÍTSÉGET
az IDEGEN MINTA HÁZUNKBÓL-KIVEZETÉSÉHEZ”.
„Meg kellett volna próbálnunk (?)
együtt élni (?)
egy olyan idegen mintával,
amely a számunkra (is) LEHETETLEN”.
Lehetetlen azért,
mert a „KÖZELSÉG”
NEM ALAPULT ÖSSZECSENDÜLÉSEN [= Harmonián]
[vagyis minden érintett Szabad Szándékán],
így NEM ALAPULT A SZABADSÁGON,
és ezért NEM NYILVÁNULHAT MEG SZABADSÁGKÉNT.
Lehetetlen továbbá az „idegenséggel együtt-élés” azért is,
mert az Életünk ALAPJÁBA [az ÉLET-TERÜNKBEN] NEM VOLT BELERÖGZÍTVE ennek a harmoniája,
ezért ehhez maga A-TÉR sem képes Teret-Adni.
Vitathatatlan,
hogy „valamilyen” „(részleges?) harmonia”
az „idegen” jelenlét berögzülését követően is „megnyilvánult”,
mert más módon A-TÉR „nem maradhatott volna meg egyben”.
Ez az EL-VÁLTOZÁSSAL már „megterhelt” „harmonia”
azonban már NEM NYITHATOTT UTAT
az „idegen” jelenlét berögzülését megelőzően A-TÉRBEN berögzített harmonia számára
[a családunk által Választott és Megalapozott Harmonia számára].
NAGYON SÚLYOS TEHER az,
amit a FÖLDANYA és a FÖLDANYA által befogadott teremtők „eddig” „megtapasztaltak”.
A ’Szabadság’ Megtapasztalása / Felépítése céljával Megformált ’Közösségben’
„éppen azok nem élhettek a Szabadságukkal”,
akik azt a Saját Megtapasztalásuk számára Választották…
mert az EL-VÁLTOZOTT TÉR
az EL-Változás berögzülését megelőzően belerögzített Harmoniának
„egyre kevésbé tudott Utat nyitni”.
A MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ÖN-ÉRTÉKELÉSEIBŐL ma már mi is Megérthetjük [a (960-966.r.) 270. pont (2) alponttól kezdődő írások – elérhető ITT], hogy
a ’MI’ LÉTEZÉSI ’családi águnkban’
[és valójában a többi ’családi ágban’ is]
a MEGTAPASZTALÁSUNK „eddigi” TELJESSÉGE (!) EL-Változás,
és hogy a LÉTEZÉSI-Águnk TÉR-ALAPJA
nem sokkal ezelőttig „CSONKA” volt.
Csak azt követően vált képessé a MINDENSÉG-FORRÁSA [a LÉTEZÉSI ’család’ ’legkisebb gyermeke’] a ’családjára’ jellemző TÉR-FORMÁLÁST [és TÉR-HASZNÁLATOT] ’Megtanulni’, amikor Újra KÖZVETLEN (!) Áramlást volt képes Megformálni A-LÉTEZÉS-FORRÁSÁHOZ.
Ugyanígy a SZABADSÁG [a hozzá tartozó FELELŐSSÉGGEL] is egy olyan ’ADOTT’ Megtapasztalási Irány a ’MI’ LÉTEZÉSI ’családi-águnkban’, amelyet A-LÉTEZÉS-FORRÁSA Választott és ALAPOZOTT meg a ’MI’ LÉTEZÉSI-Águnkban is, ugyanakkor a „szétszakadás” miatt A-LÉTEZÉS-FORRÁSA nem tudta közvetlenül megtanítani a ’legkisebb gyermekét’ [= a ’MI’ LÉTEZÉSI-Águnkat] a SZABADSÁG és FELELŐSSÉG ’ALAPJAIRA’.
Valóban akár az egész LÉTEZÉSI-Águnkra is jellemző az, amit a mai kép mutatott:
egy RÉSZLEGESEN Érzékelhető [„csonka” (?), vagy csak a „vakságom” miatt általam nem látható] TÉRBEN
BIZONYTALANUL / TANÁCSTALANUL / MAGÁRA-HAGYOTTAN
„PRÓBÁL”
„életben maradi” [Megnyilvánulni] a Tudat,
és „bárhová nyúl / bármit tesz”,
csak BITONYTALANSÁGOT és EL-VÁLTOZÁST „talál”,
EL-VÁLTOZÁSOKAT „formál meg”.
Olyan „helyzeteket” „próbáltunk / próbálunk meg”
újra-és-újra „kitisztítani / takarítani”,
amelyek NEM közvetlenül (!) belőlünk eredően formálódtak meg EL-Változássá.
Mivel ezeknek az EL-Változásoknak az OKA (!) NEM közvetlenül ’bennünk’ van,
ezért a ’próbálkozásaink’
nem érhetnek célt,
nem eredményezhetik a TELJES-Rendezést.
„Kényszerből (a túlélés érdekében)
megtanultuk”,
hogy „bizonyos rendszerességgel”
„takarítanunk kell a környezetünkben”,
„mert ha nem takarítunk, belep / megesz a kosz”
[= „haszontalanná” válik a Tér]
és/vagy „széthullik a Tér”.
Van egy olyan „LÁTSZAT”, hogy (1) vannak, akik szinte folyamatosan takarítanak (maguk és mások után), (2) és vannak olyan „kivételezettek”, „akik után mások eltakarítják a szemetüket”.
Ez csak látszat, mert a Felelősségéből eredő ’takarítást’ [rend-rakást] végül mindenkinek önmagának kell elvégeznie… mégis nagyon sokan „élnek úgy”, hogy „folyamatosan ontják a szemetüket a másokhoz tartozó Személyes-Terekre és az ÉLET-TÉR Közösen használható TÉR-RÉSZÉRE” [ide tartozik a hangoskodás / trágárság, az együttélés általánosan ismert szabályainak a semmibevétele, a mások nyugalmának megzavarása, a levegő és vizek / termőföld / természet beszennyezése, megtévesztés, hazugság, játszmák… stb].
A SZABADSÁG és a FELELŐSSÉG [HARMONIA] egymás nélkül értelmezhetetlenek / kölcsönösen feltételezik egymást.
Ma már megfogalmazhatjuk [a Tapasztalatok, Megértések alapján] azt, hogy a LÉTEZÉSÜNK ’Alapja’ [Alap-Elve] [a LÉTEZÉSÜNKET alkotó TUDATOK korábbi Választásaiból eredően, ADOTT ALAPKÉNT] az, hogy az Új Megnyilvánulás NEM RONTHATJA a meglévő Harmoniát.
Ebbe a LÉTEZÉSI ’Alap-Állapotba / Alap-Harmoniába’ vezeti most vissza [és egyben vezeti előre] a MINDENSÉG-FORRÁSA és A-LÉTEZÉS-FORRÁSA a ’MI’ LÉTEZÉSI-Águnkat is.
Korábban említettem, hogy a Különleges [= Rendezésre irányuló (EL-Változások megszüntetését célzó)] GONDOSKODÁSOK Megformálását követően a SZOLGÁLATI Megnyilvánulás ALAP-Mértéke volt az, hogy nem ronthatja a meglévő harmoniát, és ha lehetséges, akkor Jobbítania kell. A SZOLGÁLATI [FOKOZOTT Felelősségű] ’Szorgalomban’, majd a [MEGEMELT Felelősségű] ’KÍMÉLŐ’ GONDOSKODÁS során a ’mérték’ egyre közeledik az IRGALMI Alap-Mértékhez, vagyis ahhoz, hogy a GONDOSKODÁSNAK / Megnyilvánulásnak olyannak kell lennie, hogy annak ténylegesen Jobbítania szükséges a meglévő harmoniát, és csak kiemelkedően fontos okból lehetséges akkor, ha nem képes ugyan a Jobbításra, de nem rontja a meglévő harmoniát [(1086.r.) 304. pont – elérhető ITT].
Többször írtam olyan Értékelésekről, amelyekben a MAGOK és a Különleges Gondoskodásra képes teremtők is kinyilvánították azt, hogy ’nem takarítanak mások után’. „Hiábavaló”(nak látszik) a Terek Megtisztítása / Feltisztítása akkor, ha az Életet-GONDOZÓK nem képesek a Feltisztított Tereket MEGÓVNI a „visszaszennyeződéstől”.
„Hiábavaló” a „mások után takarítás” akkor, amikor a „szemetelők (pusztítók)” mindebből azt a Tapasztalatot rögzítik be, hogy „megengedett” számukra az élettel-összeegyeztethetetlen megnyilvánulás, mert „mások” majd „eltakarítanak utánuk”… vagyis ha a ’példa’ a valódi célja szerint nem tud továbbadódni / berögzülni a Közösségben Jelenlévőkben…
Nem teljesen megértett az, hogy ’MIÉRT MOST’ ’ismételjük meg’ ezeket a korábban már sokszor elmondott Választásokat / Értékeléseket [nem takarítunk mások után]. Ahogyan a mai kép is mutatja:
ha „idegen mintákat próbálunk meg javítgatni / takarítani”,
akkor NEM MARAD TÉR és ERŐ
a SAJÁT VÁLASZTÁS SZERINTI ÉLETRE / SZABADSÁGRA.
Amikor nem tudjuk a Saját Választásainkkal megalapozott Jelenlétet élni,
általában GYORSAN elkezdünk TÁVOLODNI a Saját-Harmoniától,
ez pedig mindig
(1) további Tér-Vesztéseket eredményez,
(2) és a Tudatosság folyamatos homályosodásával / elvesztésével jár.
Még nem értem minden részletében azt, hogy MIÉRT írom le ezt a képet. Azt érzem, hogy a SZABADSÁG (!) ’Visszavételének’ [helyére-kerülésének] folyamatához tartozik / kapcsolódik.
Azt már többször említettem, hogy
a HARMONIA és a SZABADSÁG Megtapasztalásának is
FONTOS ALAPJA és FELTÉTELE az,
hogy a Tudatok
a Jelenlétükhöz tartozó Személyes-Térben (!)
mindazon KÖZVETLEN ÉRZÉKELÉSEKET Felépítsék és pontosan Működtetni legyenek képesek,
amelyeket MEGALAPOZTAK (!) a Megtapasztalásuk számára.
Fontos Feltétele a SZABADSÁG és HARMONIA Megtapasztalásának az is,
hogy minden Tudat
KÖZVETLEN (!) (legalább) BELSŐ Összekapcsolódásban legyen
az őt GONDOZÓ [az ő Életét / létezését Megalapozó] TUDATTAL,
mert a GONDOZÓ TUDAT ’Tanítja meg’ (!) őt mindarra,
ami 
ADOTT (!) Megtapasztalás a számára
[aminek a Megtapasztalását a GONDOZÓ Választotta
(~ ’Adta’, Választhatóvá tette, Felajánlotta)].
Ezek nélkül a ’minimális feltételek’ nélkül
nem lehetséges sem a HARMONIA, sem a SZABADSÁG Megnyilvánulása.
Tapasztalat
a ’MI’ LÉTEZÉSI-Águnkban az,
hogy a BERÖGZÍTETT-TEREK
[ilyen a Birodalom vagy Közösség Megnyilvánulása számára MEGFORMÁLT és BERÖGZÍTETT ÉLET-TÉR]
egy ’bizonyos mértéken túl’
nem képesek EL-TÁVOLODNI a ’Saját-Harmoniájuktól’,
vagyis attól az ÉLET-REND(SZER)TŐL,
amelyet az ÉLET-TÉR ALAPJÁBA a hozzá tartozó Életet-GONDOZÓ Berögzített
[aminek a MEGTAPASZTALÁSÁHOZ az Életet-GONDOZÓ TERET-KÉRT a MINDENSÉG-FORRÁSÁTÓL].
Ez egyébként az Élő teremtők számára Adott Személyes-Terekre is igaz: egy Közösségben Anyagi-Testben élő teremtőnek a Személyes-Tere (1) egyfelől maga az Anyagi-Test [a benne Megformált belső-terekkel / áramlásokkal / áramlás-alapokkal], (2) másodsorban az Anyagi-Testen ’kívül / túl’ lévő azon Személyes-Tér, amelyben a Tapasztalatait Megformálhatja / Berögzítheti.
Ha akár az Anyagi-Test, akár a ’külső’ Személyes-Tér „megterhelődik” „idegen” [= NEM a teremtő önmaga által Választott] „mintákkal / működésekkel”, ez az EL-TÁVOLODÁS és EL-Változás viszonylag hamar JELEZ (1) először a belső elbizonytalanodásban / Tudat-homályosodásban, (2) majd pedig „rend-ellenességek” formájában az Anyagi-Testen belül és a Személyes-Térben is. Ha a teremtők Személyes-Tere egy bizonyos mértéken „túl” „megterhelődik” / EL-Változik, a Személyes-Tér „szétesik” [a teremtő meghal].
Említettem a [1047-1048.r.] 295. pont (2) alpontban (elérhető ITT), hogy amikor már ’KINT’ (!) a Személyes-Térben is [’kívül az Anyagi-Testen’] ’láthatóvá’ válnak az EL-VÁLTOZÁSOK, nagyon fontos LASSÍTANI, és Tudatosan elkezdeni keresni az EL-Változás OKÁT (!) [a YOSÁGBAN az ELFOGADÓ Szeretet-Megnyilvánulás az OK-KERESÉSHEZ is utat nyit: (171.r.) 69. pont – elérhető ITT]. Ilyenkor először ’Belül’ kell a szükséges Változtatásokat Megformálni / Berögzíteni, és ’erre alapulóan’ ’KINT’ is megkezdődnek a Rendeződések.
A 20191126 [2.r.] III. pontban a ’tulipán példájában’ említettem azt (elérhető ITT), hogy
az EL-Változások
[a Közösségi vagy Személyes Terekben]
egy bizonyos mértéken túl
visszafordíthatatlanná válnak:
(…) A [1112-1114.r.] 309. pont (4) alpontban (elérhető ITT) írtam arról, hogy egy ÚJ (IRGALMI Alapú) SPECIÁLIS GONDOSKODÁST Formált KÉSSZÉ a FÖLDANYA. Az ÚJ-EGYSÉG-MEGFORMÁLÁSÁNAK nevezett GONDOSKODÁS
(1) egyfelől az egymástól korábban szétvált / EL-Távolodott részek egymáshoz-közeledését és egymáshoz-illeszkedését segíti valamilyen Újonnan Választott (vagy Jelenhez-Igazított) Céllal,
(2) vagy pedig egymáshoz addig még nem kapcsolódott részek között formálhat meg teljesen új alapról Közeledéseket / Illeszkedéseket.
Nagyon Fontos Alapja és Feltétele a Rendező folyamatok Elindításának az,
hogy az Életet-GONDOZÓK
(1)
újra KÖZVETLENNÉ (!) formálják meg
a BELSŐ összekapcsolódásukat
a Befogadásukban élő teremtőkkel,
és (2)
hogy képesek legyenek a szükséghez igazodóan KÖZVETLENÜL (!) is ELLENŐRIZNI
a Befogadásukban élő Tudatok Személyes-Tereit.
Az Életet-GONDOZÓK minden Birodalomban és minden Közösségben [elsődlegesen a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK AJÁNLÁSÁRA alapulóan] FORMÁLJÁK az ehhez szükséges SZABÁLYOZÁSAIKAT és GONDOSKODÁSAIKAT.
20200908 [1070.r.] 300. pont [a FELELŐSSÉG MEGHATÁROZÁSÁNAK SZABÁLYAI minden Birodalomban / Közösségben megváltoznak (ennek az alapja a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ÖN-ÉRTÉKELÉSE); a GONDOSKODÓVÁ vált TUDATOKNAK Megemelkedett a FELELŐSSÉGE] – elérhető ITT:
„…A MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ezek a FELISMERÉSEI és MEGÉRTÉSEI vezettek el
a REND-TÉTELEK azon rendszerének MEGFORMÁLÁSÁHOZ,
amelyben a GONDOSKODÓKNAK
’Megemelkedett’ a FELELŐSSÉGE.
A GODOSKODÓVÁ vált TUDATOKNAK
FELELŐSSÉGE az,
hogy az ’utóbb’ Önállóvá vált Tudatokat
valamilyen 
KÖZVETLEN (!) formában MEGTANÍTSÁK mindarra a TUDÁSRA
[segítsék (IRÁNYBAN-TARTOTTAN, egy ÓVÓ környezetben)
mindannak a Saját Tapasztalatnak a FELÉPÍTÉSÉBEN az ’utóbb’ Önállóvá vált Tudatot],
amelynek az ALAPJAIT
’ADOTT’ MEGTAPASZTALÁSI IRÁNYKÉNT MEGHATÁROZTAK / Berögzítettek / Adtak
az ’utóbb’ Önállóvá vált Tudat számára MEGFORMÁLT (Személyes) TÉRBEN…”
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
