20200908 - Formálódó ÚJ MEGTARTÓI-GONDOSKODÁSOKRÓL (1349.r.)

 

2024.02.20.

3.

            Tapasztalat itt a FÖLDANYA Közösségében, hogy a NAGYOBB Tér-Vesztettségnek [az Élet-Alapban, ’személyes’ térben való] megszüntetését követően még ’visszacsengések’ formálódhatnak meg / Jelezhetnek [ (1267-1268.r.) 341. pont (2) – elérhető ITT].

 

            Említettem, hogy

ilyenkor már az ’Okot’ [a Súlyosabb Tér-Vesztettséget] az Életet-GONDOZÓ Teljesen-Rendezte,

az Anyagi-Testben [a Tudathoz tartozó ’személyes’ térben] azonban ’valami (bizonytalanság) még Jelez’.

Nincsen ilyenkor már „maradvány” vagy „lenyomat” sem a korábbi sérülésből az Anyagi-Testben

[aminek a ’kitisztításán’, Rendezésén még tudatosan dolgozni kellene],

mégis akár jelentősebb fájdalmak ’mutatják’ a korábbi nehézséget.

 

            MAG-Társammal beszéltem ma arról, hogy lehetnek olyan társaink, akikben egy-egy [akár ismétlődően / „hullámzóan”] Jelző ► „félelem”-jelleg is lehet „Visszacsengés”.

          Lehetnek olyan teremtők, akikben egy korábbi [nagyon régi] ’(személyes) Védelmi- rendszerüknek’ [akár a ’Nyomatékosítási-rendszerüknek’] lehetett egy olyan tudatosan bele-épített eleme, amely a „félelem”-jelleg Felismerését célozta meg… és akár a Védelmi-rendszer [szükségtelensége okán megnyilvánuló] visszabontását követően is Érzékelhetővé válhat „visszacsengés”-jelleggel egy félelemhez nagyban hasonló érzet.

            Ahogyan gyarapodnak az Életünket-GONDOZÓK Tapasztalatai a „visszacsengések” sikeres megszüntetéséről, egyre teljesebben Megérthetjük majd azt, mivel segíthetünk magunknak és a társainknak a „visszacsengések” tartamában.

 

            Eszembe jutott egy olyan korábbi megtapasztalásom, amely a mai fogalmak szerint akár „visszacsengésként” is értelmezhető lehet.

            Említettem, hogy kisgyermek-koromtól kezdve ’álom-munkákban’ ’Rendeztem’ a megszületésem kapcsán „megcsonkult” Személyes-Teremet. Sok ilyen ’álomban’ megtapasztalt munkára emlékeztem a felébredésem után, így éber állapotomban is ’értelmeztem’. Ezek az álmok mindig ’jó érzést adtak’.

            Gyermekkoromban a ’rossz alapra felépített házamat’ szakaszokban vissza kellett bontani, új alapokat kellett berögzíteni, és arra újra felépíteni a ’házam’ ’földszinti részét’. Ez ahhoz volt szükséges, hogy majd később családot alapíthassak, és gyermeket fogadhassak be a családomba. Egy-egy álom-munka között néha hónapok teltek el, máskor akár évek, és mindig onnan folytattam a munkát, ahol az előző álomban befejeztem.

            Valószínűleg már fiatal-felnőtt koromban folytatódott a ’házam’ építése, amikoris az addigi ’Alap-Szintre’ ráépült a ’második szint’. Kezdetben nem tudtam még ’használni’ a ’második szintet’, viszont volt néhány lépcső, amin fel tudtam menni a ’második szintre’, néhány szobába bemehettem, és az egyikben volt egy ’jó meleg kályha’, aminél ’felmelegedhettem’.

 

            Már elvégeztem az egyetemet, amikor néha (ismétlődően) egy ► „nyomasztó” álmot tapasztaltam. Valószínűsítem, hogy valamilyen Tér-Vesztettségemet [akkor még Kipróbáló jelleggel] részben vagy teljesen megszüntethette a FÖLDANYA, és annak a „visszacsengése” lehetett ez az ismétlődő „nyomasztó álom”.

            Az álom lényege mindig az volt, hogy a gimnáziumi érettségire készülök, és nincsenek meg a könyveim, nincsen elég idő a felkészülésre… és próbáltam valahogyan mégis helytállni / felkészülni.

            Megjegyzem azt, hogy a gimnáziumi négy évemet az életem legrosszabb évei közé sorolom, ennek ellenére az érettségim kifejezetten jól sikerült [alaposan felkészültem, minden tárgyból ötöst kaptam, néhány tárgyból pedig még dicséretet is].

 

            Ezekre az álmokra is ► emlékeztem az ébredés után, és néhány ismétlődés után ’lépésről lépésre végiggondoltam azt’, hogy én már elvégeztem az egyetemet, tehát már túl vagyok az érettségin, nem kell újra érettségiznem.

            Néhányszor megismétlődtek ezek a nyomasztó álmok, majd az egyik álomban az éber állapotomban már elvégzett helyzet-értékelést elmondtam: az álombeli helyzetben elmondtam, hogy mivel már az egyetemet is elvégeztem, túl vagyok a sikeres érettségin, így nem kell újra vizsgáznom.

            Ezt követően soha többé nem jelentkezett ez az álom.

            Azt feltételezem, hogy egy ► „fájdalmas”, „nehéz-érzetben jelző” „visszacsengés” volt ez az ismétlődő nyomasztó álmom.

 

Segítséget kaptam ahhoz,

hogy ne csupán ► „tudat alatt” nyilvánuljon meg ez a nehézség [számomra értelmezhetetlenül]:

olyan ’álommá’ [helyzetté] ’formálta meg’ a FÖLDANYA,

amelyet képes voltam értelmezni,

képes voltam az álmot éber állapotomban is felidézni és Értékelni.

 

            Utólag azt gondolom, hogy egy „visszahúzó” „fájdalom” formájában Jelezhetett a „visszacsengés”, és az álomban megformált helyzetből végül megértettem [ ez volt a fontos, hogy MEGÉRTSEM (!)], hogy ami nyomaszt és fáj [az Ok], ’AZ MÁR NINCSEN’, továbbléptem.

 

        A „nyomasztó” álomban felismerhető a „tér” „(megszüntethetetlennek látszó) hiánya” (nincsenek meg a felkészüléshez szükséges könyvek és egyéb szükséges feltételek) („leválasztották korábban rólam azt a ’táskát’, amelyben a ’könyveim’ voltak, amelyben az addigi Különleges élet-építésem tapasztalatait rögzítettem be”), és ez jelentős akadálya a továbblépésnek. Feltételezem, hogy az álmokból azt ismerhettem fel az akkor meglévő tudatosságommal, hogy „az a régi tér-hiány / tér-vesztettség” megszűnt, sikeresen továbbléptem egy ’Hátha’-helyzetből (?). A MEGÉRTÉS Szükséges volt (!) a ’biztos továbblépéshez’.

        Most azt feltételezem, hogy a ’házam’ ’második szintjének’ a ’felépítése’ volt a Tér-Vesztettség megszüntetése. 

      A (533.r.) 179. pontban írtam arról (elérhető ITT), hogy nem sokkal a megszületésem előtt valamilyen „csapda” „leválasztotta a Különleges megtapasztalásom számára előkészített teljes (!) Személyes-Tér-részt” [a házam második szintjét („elvették tőlem a vállamon lévő táskámat”)]. KÜLÖNLEGES Birodalomból eredő teremtők esetében ez nagyon jelentős tér, mert általában az élet-építésüknek ► legalább 50%-a Különleges élet-építés.

       Régebben volt egy olyan ’Szabályozás’, hogy ha egy Különleges Élet-Építést felvállalt teremtő a 30. / 35. életévéig [ritkábban a 40. életévéig] nem tudta MEGKEZDENI a Különleges Útját, akkor meghalt [sajnos a családomban is volt ilyen Közeli-Társam].

        Lehetségesnek tartom, hogy a „nyomasztó érzet” még azon élet-szakaszomra „emlékeztetett”, amikor a ’házamnak’ még csak az Alap-Szintjét tudtam újjá-építeni, és bizonytalan volt az, hogy képes leszek-e „időre” a ’második szintet’ is Felépíteni és azt használatba venni [az ’érettségi’ talán erre a ’használható tudásra’ utalhat]. A „nyomasztó álmokból” végül Megértettem, hogy ’sikeresen túljutottam’ az életem azon szakaszán, amikor még a „hirtelen halál kardja a fejem felett volt”.

 

E korábbi tapasztalatom alapján feltételezem,

hogy a „visszacsengések” egy [jelentősebb (?)] része 

► „Bizonytalanságnak”, ► Megértési-Nehézségnek értékelhető, és így

MEGSZÜNTETHETŐ

annak a MEGÉRTÉSÉVEL

[ Bizonyossággá megformált MEGÉRTÉSÉVEL],

hogy a korábbi Súlyosabb EL-Változás megszüntetésre került,

az ’Ok’ már megszüntetésre került…

a „fájdalmas” [„nyomasztó”, „visszafelé-húzó”] „visszacsengés” megszűnik akkor,

amikor BIZONYOSSÁGGÁ / TUDÁSSÁ épül fel (!) bennünk az a MEGÉRTÉS,

hogy megszűnt az oka a nehézségnek.

 

            A ’medvék a parkban’ Megértést segítő képben [(1332-1333.r.) 355. pont – elérhető ITT] is arról írtam, hogy amikor egy  „bizonytalanság” még jelzett bennem, akkor  olyan ► ’Helyzetet’ formált meg számomra a FÖLDANYA, amelyben a ► SAJÁT TAPASZTALATOMBÓL (!) MEGÉRTHETTEM

(1) az Okát (!) a „bizonytalanságnak”,

(2) továbbá azt is, hogy az ÚJ ÉLET-TÉRBEN a Tér-Használat már nem teszi lehetővé a „jogosulatlan megérintést” [amihez kapcsolódóan a „Bizonytalanság” (félelem-jelleg?) jelzett bennem].

 

            Még mindannyian ’kezdők vagyunk’ a „visszacsengésekhez” kapcsolódó ’gyógyításban / ápolásban / kíméletben’.

 

Lehetséges,

hogy akár önmagunknak, akár a társunknak

kezdetben  sokszor (► türelemmel) el kell mondani azt,

 hogy ’már túlléptünk a nehézségen’,

’nem a kényszerek határozzák meg az élet-építésünket’,

hanem ’visszavettük / visszavesszük magunkhoz a szabadságunkat’,

és a Saját Választásunknak megfelelően építjük a Jelenlétünket…

 

Talán azt is ’meg kell értenie’ sokaknak,

hogy ’nem vagyunk egyedül’,

és ha értő szemmel és szívvel körbenézünk,

Felismerjük a [belül és kívül lévő] segítséget… 

és a naponta tudatosan megtett lépéseinkkel felépítjük azt a Valóságot,

amelyet mi magunk Választottunk…

 

Az írás folytatódik a 1350. részben, elérhető ITT